SZLOVÁKIAI MAGYAR ÍRÓK TÁRSASÁGA - Átadták a Kossuth-díjakat

Magyarország köztársasági elnöke - a kormány előterjesztésére - nemzeti ünnepünk, március 15., az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc kezdetének, a modern parlamentáris Magyarország megszületésének napja alkalmából Kossuth-díjakat adott át.
Az ünnepségen a Magyar Érdemrend különböző fokozatait harmincketten vehették át, tizenhárom művész kapott Kossuth-díjat, hatan megosztott Kossuth-díjban részesültek.Többek között:

Mezey Katalin József Attila-díjas költő, műfordító, szerkesztő, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja általános emberi sorskérdéseket egyedülálló módon ábrázoló prózai alkotásai, valamint nagy hatású gyermekirodalmi és irodalomszervezői tevékenysége elismeréseként.

Mezey Katalin 1943. május 30-án született Budapesten.
1967-ben végzett az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) magyar-népművelés szakán. 1970-től újságíró, 1970-1977 között a Népművelés, 1977-81-ben a Szovjet Irodalom, 1983-88-ban a BSZV Híradó című üzemi lap munkatársa volt. 1989-től a Széphalom Könyvműhely alapító vezetője.
Ő kezdeményezte az Írók Szakszervezetének létrehozását, 1987-1992 között titkára, 1992-től 2008-ig pedig főtitkára volt. 1989 óta az Írószövetség elnökségi tagja.
Verseivel a Kilencek költőcsoport tagjaként mutatkozott be 1969-ben az Elérhetetlen föld című antológiában. Alapvetően a tradicionális versbeszédet művelő irodalmi vonulathoz tartozik, de a hagyományos és klasszikus formákat a legújabb irodalmi eredményekkel, irányokkal szintetizálja. Verseskötetei (Amíg a buszra várunk, Anyagtanulmány, Újra meg újra) és prózai művei (Zöld vadon, Élőfilm, Levelek haza) mellett drámáiból is jelent meg válogatás (A két egyforma királyfi). Szívén viseli az ifjúság nevelését és a pályán való elindítását, országos középiskolás irodalmi pályázatok szervezője, számos fiatal költő, prózaíró mentora.
1993-ban József Attila-díjjal, 1994-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével tüntették ki. 2001-ben az Év Könyve-díjjal, 2003-ban Artisjus-életműdíjjal jutalmazták. 2007-ben Prima-díjas lett, 2013-ban megkapta a Magyar Érdemrend tisztikeresztjét.
2011-től a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) rendes tagja, 2012-től az MMA Irodalmi Tagozatának vezetője.

Szőcs Géza József Attila-díjas és Babérkoszorú díjas író, költő, a Magyar PEN Club elnöke az egyetemes magyar irodalmat erdélyi gyökereiből táplálkozó, egyedi stílusú művészetével gazdagító költői-írói alkotómunkája elismeréseként.

Szőcs Géza 1953. augusztus 21-én született Marosvásárhelyen.
Kolozsvárott a Babes-Bolyai Tudományegyetemen magyar-orosz szakos bölcsészdiplomát szerzett 1978-ban, 1979-80-ban Herder-ösztöndíjas volt Bécsben. 1981-82-ben az Ellenpontok című szamizdat kiadványt szerkesztette, a Securitate többször is letartóztatta. 1986-ban Svájcba távozott, 1989-ben rábízták a Szabad Európa Rádió budapesti irodájának megszervezését. 1990 márciusában Kolozsváron megválasztották a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) főtitkárának. 1990-ben szenátorként és az RMDSZ frakcióvezetőjeként bekerült a bukaresti parlamentbe, 1991-1993-ban a párt alelnöke volt. 1999-ben kilépett az RMDSZ-ből.
1992 óta az Erdélyi Híradó Könyv- és Lapkiadó Kft. elnöke, valamint a Magyar Szemle című lap szerkesztő-bizottsági tagja. 2002-2004-ben kiadója és főszerkesztője volt A Dunánál című folyóiratnak.
2010-2012-ben a Nemzeti Erőforrás Minisztérium (majd Emberi Erőforrások Minisztériuma) kultúráért felelős államtitkára volt. 2011-ben a Magyar Pen Club elnökévé választották. 2013-tól a 2015. évi Milánói Világkiállítás kormánybiztosa.
Első verseskötete, az 1975-ben megjelent Te mentél át a vízen? egy csapásra nemzedéke és a romániai magyar költészet élvonalába emelte. Lírája avantgárd ihletésű radikális költészet, verseiben nyíltan fogalmazta meg az elnyomatásban élő kisebbségi magyarság sorskérdéseit. Verseskötetei (A szélnek eresztett bábu, Az uniformis látogatása, A sirálybőr cipő) mellett drámái is több kötetben jelentek meg (Históriák a küszöb alól, Ki cserélte el a népet?).
1986-ban Graves-, 1993-ban József Attila-díjjal, 2006-ban Magyar Művészetért Díjjal tüntették ki. 2009-ben megkapta a bécsi Európai Akadémia nagydíját, 2013-ban Babérkoszorú-díjas lett.

Albert Gábor József Attila-díjas író, esszéista, szerkesztő, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja, kivételesen műfajgazdag prózaírói életműve, valamint jelentős írói-történészi munkája, különösen a 19. századi magyar történelem tekintetében kiemelkedő kutatói és tanulmányírói tevékenysége elismeréseként.

Albert Gábor 1929. október 30-án született Egyházasharasztiban.
Érettségi után egy-egy évet végzett a pécsi pedagógiai főiskolán, a pécsi egyetem jogi fakultásán és a budapesti református teológiai akadémián, majd 1955-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) magyar-könyvtár szakán szerzett tanári és könyvtárosi diplomát. Ezt követően az Országos Széchényi Könyvtár munkatársa volt, 1964-1990 között a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Zenetudományi Intézetében a könyvtári és dokumentációs osztályt vezette. 1991-ben alapító főszerkesztőként jegyezte az Új Magyarország című lapot, 1992-1995 között a Magyarok Világlapját szerkesztette.
1988-ban egyik alapítója volt a Magyar Protestáns Közművelődési Egyesületnek, amelynek 1994-ig titkára volt, majd elnöke lett. Kezdetben előadóként, majd szervezőként is részt vett a Református Egyház 1992 óta évente megrendezett szárszói konferenciáin. Az ő kezdeményezésére és társszerkesztésében jelent meg a SZÁRSZÓ 1992-2001 A Református Értelmiségi Konferenciák előadásai című kötet.
1989-1994 között a Magyar Írószövetség Arany János Alapítványa kuratóriumának elnöke, 1998-2001 között az Írószövetség elnökségének tagja volt. 2004 óta a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja.
Sok műfajú alkotó: regényt, esszét, novellát, tanulmányt, szociográfiát egyaránt ír, műveit szociografikus tárgyszerűség, történelmi érdeklődés jellemzi (Kagylóhéjban, Királyok könyve, Függőfolyosók, Hol vannak azok az oszlopok?, Zsákutcák hősei). Fordít németből, több ifjúsági rádiójátékát is bemutatták.
1996-ban József Attila-díjjal, 2004-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével, 2013-ban a Magyar Érdemrend tisztikeresztjével tüntették ki.