Üdvözöl a(z) SZLOVÁKIAI MAGYAR ÍRÓK TÁRSASÁGA!
Hungarian Slovak 
 FŐOLDAL | TAGJAINK | ALAPSZABÁLY | TISZTSÉGVISELŐK | DÍJAINK | ELÉRHETŐSÉGEINK | SZPONZORAINK |
Opus - szlovákiai magyar írók folyóirata
Arany Opus Díj - főoldal
Jócsik Lajos-breviárium
Díjazottak
Szociális Alap
Opusonline
Szolgáltatások
· Híreink
· Rovatok
· Irodalomórák
· Rendezvények
· Pályázatfigyelő
· Kritikák
· Köszöntők
· Könyvajánló
·Fiatal Írók Köre
· Fiatal Írók Rovata
· Arany Opus Díj
· Jubilánsok
· Hazai magyar Lap-és Könyvkiadók ajánlata
· Képgaléria
· Emlékhelyeink
· Rólunk írták
· Hírek archívuma
· Linkajánló
· Keresés
· Jelentkezési lap
·Választmányi határozatok
Naptár
Március
Vas Hét Ked Sze Csü Pén Szo
  1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30
31  
Szavazás
Mit gondolsz a weboldalunkról?

Nagyon jó!
Elég jó...
Nem elég jó...
Nagyon rossz!



Eredmények
Szavazások

Szavazat 32991
Linkajánló
 Török Elemér (1930–2006)

Rólunk írtákTörök ElemérSzabad Újság, 2006. 06. 15.

Pénteken búcsúztatták ismerősei, családtagjai, barátai, tisztelői a 76. életévében elhunyt Török Elemér felvidéki magyar költőt, publicistát. Török Elemér Leleszen született 1930-ban, a szeretett Bodrogközhöz élete végéig ragaszkodott. „A végvárak költőjének is nevezték”. A Három fiatal költő című kötetben jelentkezett az olvasó előtt Ozsvald Árpáddal és Veres Jánossal együtt.


Pedagógusként, újságíróként is tevékenykedett, volt azonban, amikor a kommunista rezsim általi eltiltás miatt munkásként kereste kenyerét. 1968-ban jelent meg a Fényért perelek című első önálló kötete, legutóbb – három évvel ezelőtt – Éveim fehér hava címmel lépett a költészet és az irodalom rajongói elé. Ebben a kötetben található Az álom álma című vers is, mely most Török Elemér gyászszertartásán is elhangzott Dráfi Mátyás tolmácsolásában. Szerkesztőségünk is ezeknek a soroknak a felelevenítésével fejezi ki tiszteletét Török Elemér emléke előtt.


Az álom alma

1
Tegnap alkonyatkor egy fapadon
ültem egyedül, kint az udvaron.
Jó volt a bíbor - alkonyi fénybe
meríteni arcom s nézni az égre,
hol sápadtan derengett az újhold,
arca szokatlanul szomorú volt.
Egy bagoly szállt le a háztetőre,
s azt huhogta:elmégy jövőre...

2
Uram azóta borzong a lelkem...
Mond, hát valóban el kell már mennem?...
„Igen gyermekem...De nincs miért félned...
Az idő lejárt, s én várlak téged...“

3
Itt ülök most is, magam a padon...
Rigók alkonyi füttyét hallgatom,
s mint égi szárnysuhogás, oly csendben
hangzik a szózat itt, a fülemben...

4
Tudom, akar, vagy nem akar, egyszer
a föld porába vegyül az ember,
s lelkét egy ár, egy erő, a sorsa:
időn kívüli űrbe sodorja.
Nincs ott se puszta, se domb, se hegy...
a lélek a semmi peremén lebeg...

5
Minden, mit nem érhetett el az ember,
álom volt s marad a végtelenben...
Én is mennyi szép álmot álmodtam
megboldogult ifjúkoromban

6
Ám a szép álmok mind elperegtek,
puha szárnyként tán most is lebegnek,
valahol messzi ködfellegekben,
de néhány talán itt lebeg bennem...
Talán életem is csupán álom,
s egyszer majd elszáll az álomszárnyon
egy ismeretlen csillagvilágba...
Vagyis az álom: az álom álma?



 
Kapcsolódó linkek
· Több hír: Rólunk írták
· Több hír: szmit


Legolvasottabb hír ebben a rovatban:
Rólunk írták:

Vida Gergely kapta a Madách-díjat

Hír értékelése
Értékelés: 0
Szavazat: 0

Értékeld ezt a hírt:

Kiváló
Nagyon jó
Jó
Átlagos
Rossz

Parancsok

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat

Ehhez a hírhez nem lehet hozzászólni.




Web site powered by PHP-Nuke
All logos and trademarks in this site are property of their respective owner. The comments are property of their posters, all the rest © 2005 by me.


Oldalkészítés: 0.15 másodperc