Átfingottam a takarót. Még jó, hogy a szerkesztő megígérte, a nevem nem jelenik meg a szövegem elején. Igazán nem tudom, hogyan néznék az emberek szemébe. Egy kicsit furcsa érzés volt ezt tenni, mert én ilyeneket nem szoktam csinálni. Mert hát lány vagyok. Mindig kordában tartom az ilyesféle állatösztöneimet, a jólneveltségemhez hűen. De ez a lakótársi dolog kissé megnehezíti a dolgom: a papírfalak nemigen támogatják az emésztést. Épp hasra feküdtem, s a melleimet rendeztem el, amikor kirobbant a belőlem. Éreztem, ahogy átlövellt a huzaton, a paplanon, s a levegőben végezte szétterült felhőként.

Mindent összevetve, azt hiszem a lehető legjobban kezdtem a történetet, belerántottam az olvasót a mindennapi problémák kellős közepébe, amelyekről megpróbálok irodalmi minőségben tudósítani. Most már csak valami izgalmassal kéne folytatni. Több ilyen férfi(olvasó)vonzó anekdotám nincs, csak ha talán valamelyik szexkalandomról mesélnék. Mert hangosan fingani nem szoktam, de csináltam már például az erdőben. De ezt anyám nem tudja, meg is tépné a hajam rögtön. Hogy az ő kicsi elsőszülött lánya ilyen züllött legyen. Hiszen azt, csak zárt ajtó mögött, sötétben lehet csinálni. Szóval, akkor fogjuk rá, hogy már alkonyodott, de még pont jól kivehető volt, hogy nőtt meg a farka, mikor kibújtam a szoknyámból. A motorháztető forró volt, s a fejemre pottyant egy toboz. Ebből akár ki is következtethető melyik erdőben jártunk, de én biztos nem árulom el, hogy a hányas számú geoládába csempésztük bele a használt óvszert. Környezetkímélés szempontjából. Azt hiszem részeg lehettem, mert másképp nem mentem volna bele az ilyesmibe. Visszagondolva is rémisztő és undorító tett volt a részünkről, mert majd egyszer jön egy apuka, aki felnyitja kisfia előtt a titokzatos ládát, s kincs helyett az ország elveszett hazafiait találja benne.

Aztán még elmesélhetném azt a templomos történetet, de inkább mégsem teszem. Nem kell az most ide, hogy a pap szembe fröccsentsen. Értsétek, ahogy akarjátok. Így is túlléptem már az Örkény-keretemet. Sőt, átléptem az erkölcsi határaimat is. Megnyíltam, és kimondtam egy csúnya szót (lásd feljebb: farok). Mármint a szó nem pejoratív, csak a szöveg kontextusa miatt. Bocsánatot kérek, de hát a szerkesztőm tanácsolta azt is, hogy ilyen szexes dolgokról írjak, mert akkor többen fognak olvasni. Persze a fing szót nem tartom annyira vulgáris kifejezésnek, de ha többször kimondod hangosan egymás után, és hol az f, hol az n vagy a g betűt nyomod meg, akkor olyan érzés, mintha a szádon böffenne ki. És így már elég undorító.

Vagy kellene még ide egy kísértethistória, olyasféle, hogy éjfélkor sose nézz a tükörbe, mert szembetalálkozhatsz egy szellemmel. Sosem megyek el fogat mosni a fürdőbe abban az időpontban. Vagy megelőzöm jó öt perccel, vagy túllépem inkább. Amióta mindenszentekkor belecsíptek a fenekembe a temetőben, úgy, hogy nem állt mögöttem senki, nem árt betartani néhány ősi, ránk hagyományozott alapszabályt. Mint például, ne igyál tejet, ha nem tudsz biciklizni. Vagy kétszer kettő néha öt, csak ne romoljon el a számológép. 

Jaj, a fene vinné el! Majdnem kihagytam a gyilkosságot! Hogy fejezzem be így a sikertörténetemet? Tegnap lecsaptam egy bogarat. Nem tudtam milyen fajta volt, tőlem, lehetett rovar is, ami biztos, hogy a fülbemászó és a százlábú között azonosítottam be. Egyszerűen csak szétloccsant a gumipapucsom talpa alatt, pedig szinte rá sem nehezedtem. Úgy kellett lesikálni drótkefével a nyúlós testét. Na, ez valami nem kívánatos halál. Mész, mész az utcán, és a semmiből összegyúrnak. A végén meg csak az ideg rángatja a karod, meg a lábad. 

Ó, igen és most a történet befejezéséhez kellene még valamilyen alkoholos sztori. Mondjuk, történhetne valamilyen kollégiumban, bár én sosem laktam olyan helyen. Mint ahogy nem is fingottam…