Üdvözöl a(z) SZLOVÁKIAI MAGYAR ÍRÓK TÁRSASÁGA!
Hungarian Slovak 
 FŐOLDAL | TAGJAINK | ALAPSZABÁLY | TISZTSÉGVISELŐK | DÍJAINK | ELÉRHETŐSÉGEINK | SZPONZORAINK |
Opus - szlovákiai magyar írók folyóirata
Arany Opus Díj - főoldal
Jócsik Lajos-breviárium
Díjazottak
Szociális Alap
Szolgáltatások
· Híreink
· Rovatok
· Irodalomórák
· Rendezvények
· Pályázatfigyelő
· Kritikák
· Köszöntők
· Könyvajánló
·Fiatal Írók Köre
· Fiatal Írók Rovata
· Arany Opus Díj
· Jubilánsok
· Hazai magyar Lap-és Könyvkiadók ajánlata
· Képgaléria
· Emlékhelyeink
· Rólunk írták
· Hírek archívuma
· Linkajánló
· Keresés
· Jelentkezési lap
Naptár
November
Vas Hét Ked Sze Csü Pén Szo
  1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30  
Szavazás
Mit gondolsz a weboldalunkról?

Nagyon jó!
Elég jó...
Nem elég jó...
Nagyon rossz!



Eredmények
Szavazások

Szavazat 16163
Linkajánló
 Rólunk írták: Színvonalbeli előrelépés

Rólunk írtákEbben az évben tizenhárom jubilánst köszöntött a Szlovákiai Magyar Írók Társasága (SZMÍT), és minden díj gazdára talált a Pegazus Alkotópályázatra beküldött pályamunkák legjobbjai között.

Színvonalbeli előrelépés
Ebben az évben tizenhárom irodalmár ünnepli jubileumát az SZMÍT tagjai közül, s mint évek óta mindig, most is a Brämer kúria adott otthon a közös ünneplésnek. Hodossy Gyulának, az SZMÍT elnökének ünnepélyes megnyitó beszéde után elsőként Tóth László köszöntötte a kilencven esztendős Lehoczky Viezler Terézt, aki sajnos nem tudott eljönni, hogy meghallgassa méltatója mély tiszteletet tükröző szavait. Ezt követően a négy nyolcvanesztendős örökifjút – Dobos Lászlót, Duba Gyulát, Fónod Zoltánt és Szeberényi Zoltánt -  köszöntötte Grendel Lajos, Kocur László, Németh Zoltán és Keserű József. Az ünnepeltek közül Dobos László hiányzott, ő az utolsó percben volt kénytelen lemondani a részvételt. Szeberényi Zoltán viccesen megjegyezte, hogy róluk majd Duba Gyula írja a nekrológot, ami ellen derűs jókedvvel tiltakozott Fónod Zoltán, mondván, hogy neki még dolga van az életben. Majd jöttek a hetvenöt éves ünnepeltek, név szerint Tőzsér Árpád és a betegség miatt távol maradó Révész Bertalan, akit Bárczi Zsófia köszöntött fel. Csehy Zoltán kisebb előadása Tőzsér munkásságáról láthatóan meghatotta az ünnepeltet, Sánta Szilárd cseppet sem hagyományos laudációja a novemberben hetvenet betöltő Zirig Árpádról pedig derűs perceket szerzett a közönségnek. Bodnár Gyula hirtelen megbetegedése ellenére elküldte méltató beszédét, melyben az egykori munkatársat, Kövesdi Jánost köszönti, csak azt sajnálta, hogy lassan húsz esztendeje szinte senki semmit nem hallott róla. Tóth Elemér, aki két könyvön is dolgozik, dolgozott mostanában ott volt, mint ahogy Z. Németh István is, hogy köszöntse a januárban született költőt. A három legfiatalabb jubiláns egyike Bereck József,  akit a fiatal Szalay Zoltán méltatott, és sajnálta, hogy betegség miatt nem találkozhatott a publicistával.  Popély Gyula elfoglaltsága miatt nem tudott eljönni, ez azonban nem akadályozta meg  Vajda Barnabást abban, hogy felolvassa köszöntőjét. Végül, de nem utolsó sorban egy hölgyet köszöntöttek, aki Hodossy Gyula szerint tévedésből van az életjubileumukat ünneplő vendégek között, mert kizárt, hogy a fiatalos dékán asszony ahhoz a csoporthoz tartozzon, aki elmúlt hatvan éves.  L. Erdélyi Margit huncut mosollyal fogadta a bókot és hallgatta meg Ardamica Zorán nem hagyományos laudációját, aki vérző szívvel bár, de kénytelen volt otthon maradni  az  otthonát fenyegető talajvíz miatt. Az ünnepi műsort Buják Andor szaxofon és Bohus Zoltán zongora játéka emelte magas színvonalúvá.
A nap második részében a Pegazus Alkotópályázatra beküldött kézirathalmaz értékelésére került sor. Hagyományt bontva először a védnöki különdíjakat értékelték. Tőzsér Árpád meghökkenve fogadta a csekély számú versanyagot, a minőség azonban felvillanyozta. A legtöbb verset az igényes szövegszerűség, gondolatiság, a minimalista, de metsző pontosságú leírás jellemezte. Hosszas mérlegelés után Tőzsér az érsekújvári Vida Nikolettnek ítélte a különdíjat, akivel már hosszabb ideje Z. Németh István foglalkozik a műhelymunkákon és azt tanácsolta neki, „hogy a szabad vers markáns gondolatisága és sajátos tárgylátása mellett próbálkozzon a kötött formákkal is.” Tőzsér ebben az évben is kiadta a Bögöly – díjat amely a mindenkori Pegazus Alkotópályázat „legeredetibb” klapanciáját tartalmazza. A díj a Fiastyúk jeligéjű pályázó Néha-néha című versezetéből való.
 Grendel Lajos röviden vázolta, hogy nagy meglepetés volt számára az a pályamű, amely a befutó lett a próza ketegóriában, ahol a pályázó a  nyelvre bízza a helyzetteremtést és a jellemfestést. Grendel vallotta, hogy igazi gyöngyszemet tart a kezében, s bátran ajánlotta az irodalmi folyóiratoknak közlésre. A meglepő csak az, hogy a munka egy kivételben részesített fiatalé, aki csak kilencedik osztályba jár, de esélyt kapott a megmérettetésre, és sikerrel járt. Grendel sajnálta, hogy nem találkozhatott a nagyszarvai Halász Gáborral, aki betegség miatt nem tudott eljönni a díjátadó ünnepségre.  Tóth László, aki a jelenleg Vida Gergely és Görözdi Judit alkotta bírálóbizottság elnökeként ötödik éve értékelt, elmondta, hogy: „Évek óta először történt meg, hogy mind a két kategóriában – versben is, prózában is – ki tudtuk adni mind a három díjat (tehát az első díjakat is), s emellett mindkét esetben jutalmazottjaink is vannak. Ami valóban annak jele egyrészt, mint említettem, hogy az idén, a pályamunkákat nézve, valóban tapasztalható volt bizonyos színvonalbeli előrelépés. S ez valószínűleg nem kis mértékben a pályázók előrehaladását, egy évi folyamatos munkáját is jelzi, de utal a velük foglalkozó idősebb pályatársak, ún. mentorok odafigyelésére is, arra, hogy ők is mennyire komolyan vették munkájukat, feladatukat.”
Juhász Katalin védence, a hosdosi Czucz Enikő a vers kategóriában az első helyezést érte el, elsősorban látásmódjának eredetisége, nyelvének kifejező ereje miatt. Második lett az érsekújvári Vida Nikolett, aki feljebb lépett eggyel, mivel tavaly a harmadik lett, N. Tóth Anikó csoportjába tartozó eperjesi Fucsek Eszter a harmadik helyezettnek járó dijat vehette át Hodossy Gyulától. Vörös Gergely, aki Lég-Szász szülötte, dicséretben részesült. Tóth László szerint „még küzd a sajátos mondandóért, a jellegzetes, mindenki másétól jól megkülönböztethető hangért, dicséretünkkel elsősorban ezt a biztató küzdelmét szerettük volna hitelesíteni.”.  A próza kategóriában a losonci Nagy Csilla aratott sikert annyira, hogy az első díjjal mehetett haza. Az ő jeligés pályázatát az ünnepségen jelen lévő Németh Zoltán ajánlotta a zsűri figyelmébe, míg a második helyezést elért szentpéteri Nagy Krisztina útját N. Tóth Anikó egyengeti. Harmadik lett Z. Németh István védence, a százdi Baka Patrik, aki verseket is küldött, prózát is, s mindkét műnemben tehetségeset, állítja  a zsűri elnöke. Dicséretet kapott még a komáromi Jankovic Dóra, akinek Németh Zoltán a mentora   és a már díjazott Halász Gábor is.
Tóth László Baka Patrik idézetével búcsúzott a fiataloktól, ami így hangzott: „Azt, hogy mivé válunk, nem szabhatja meg az, hogy honnan jöttünk.”

Nagy Erika
(Új SZó, 2010, június 14.)

      




 
Kapcsolódó linkek
· Több hír: Rólunk írták
· Több hír: szmit


Legolvasottabb hír ebben a rovatban:
Rólunk írták:

Vida Gergely kapta a Madách-díjat

Hír értékelése
Értékelés: 0
Szavazat: 0

Értékeld ezt a hírt:

Kiváló
Nagyon jó
Jó
Átlagos
Rossz

Parancsok

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat

Kapcsolódó rovatok

Rólunk írták





Web site powered by PHP-Nuke
All logos and trademarks in this site are property of their respective owner. The comments are property of their posters, all the rest © 2005 by me.


Oldalkészítés: 0.16 másodperc