Üdvözöl a(z) SZLOVÁKIAI MAGYAR ÍRÓK TÁRSASÁGA!
Hungarian Slovak 
 FŐOLDAL | TAGJAINK | ALAPSZABÁLY | TISZTSÉGVISELŐK | DÍJAINK | ELÉRHETŐSÉGEINK | SZPONZORAINK |
Opus - szlovákiai magyar írók folyóirata
Arany Opus Díj - főoldal
Jócsik Lajos-breviárium
Díjazottak
Szociális Alap
Opusonline
Szolgáltatások
· Híreink
· Rovatok
· Irodalomórák
· Rendezvények
· Pályázatfigyelő
· Kritikák
· Köszöntők
· Könyvajánló
·Fiatal Írók Köre
· Fiatal Írók Rovata
· Arany Opus Díj
· Jubilánsok
· Hazai magyar Lap-és Könyvkiadók ajánlata
· Képgaléria
· Emlékhelyeink
· Rólunk írták
· Hírek archívuma
· Linkajánló
· Keresés
· Jelentkezési lap
·Választmányi határozatok
Naptár
Március
Vas Hét Ked Sze Csü Pén Szo
  1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30
31  
Szavazás
Mit gondolsz a weboldalunkról?

Nagyon jó!
Elég jó...
Nem elég jó...
Nagyon rossz!



Eredmények
Szavazások

Szavazat 32991
Linkajánló
 Köszöntők: A 65 éves Kiss József köszöntése (2009)

Köszöntők
A történelmi publicisztika vonzásában

Kiss József a szlovákiai magyar kisebbségnek ahhoz a nemzedékhez tartozik, melynek tagjai szellemi munkásként szlovák munkahelyeken dolgozva is igyekeztek magyarként helytállni. Ma ez természetesnek tűnik, de a hatvanas években még eléggé ritka volt az ilyen magatartás. Ezért talán érdemes végigtekinteni Kiss József pályájának alakulását, melyben egyaránt jelen volt a csomópontok egymáshoz kapcsolódása, de azok meghaladása is, nem nélkülözve az éles kanyarokat sem.


Kiss József 1944. április 28-án Nagykaposon, abban az egykori nagyközségben látta meg a napvilágot, mely a két világháború közötti időszakban és 1938 után sajátos többes kötődés-ben élt Kárpátalja, Kelet-Szlovákia és – a Bodrogközön át – a Felső-Tisza-vidék között. En-nek a szimbiózisnak szellemi, identitást alakító hatásáról vajmi keveset tudhatott akkoriban, amikor a helyi gimnáziumban leérettségizve elindult az eszmélődés útján. Igaz, apáik távoli emlékezetében még élt Erdélyi János szellemi öröksége, s jól emlékeztek arra, hogy a húszas években ott volt plébános a katolikus papköltő, Mécs László, akinek költői indulását a hatvanas évek közepén Fábry Zoltán a szlovákiai magyar irodalom kibontakozásaként aposztrofálta.
A Latorca menti nagyközség gimnáziumából kikerülő diákok Ungvár szellemi hatókörében szívták magukba a magyar kultúra értékeit és a ruszin–magyar együttélés közegében fogant másság megbecsülését, a kölcsönös toleranciát. Ennek az ösztönzésekben bővelkedő kötődés-nek a világháború utáni viszonyok vetettek véget. A bevonuló szovjet csapatok hidászai rög-vest felszedték a Nagykapos és Ungvár közötti, alig húsz kilométernyi vasútvonalat, s Nagykapos és környéke évtizedeken keresztül szinte hermetikus elzártságba került, meg-fosztva közvetlen szellemi hátterétől. Az Ung-vidékről Pozsonyba felkerülő egyetemistákat és főiskolásokat még a hetvenes években is úgy fogadták társaik, hogy megjöttek a távol-keletiek. Ennek a nemzedéknek a tagjaként lett Kiss József a pozsonyi Comenius Egyetem történelem–levéltár szakos hallgatója 1961-ben. Ők voltak azok, aki pár évvel később létre-hozták a pozsonyi magyar egyetemisták József Attila Ifjúsági Klubját. Kevesen tudják, hogy Kiss József alapító tagként Varga Sándorral és a nemrég elhunyt Lukács Zsigmonddal együtt fogalmazta azt a Fábry Zoltánhoz küldött levelet, melyben arra kérték Fábryt, hogy vállaljon szellemi védnökséget az új szerveződés fölött.
Az egyetem elvégzése után, amikor elkezdődött a Csemadok KB apparátusának fiatal szakemberekkel való feltöltése, honismereti szakelőadóként és levéltárosként lépett állásba. Akkortájt talán nem is sejtette, hogy a Csemadok szétszórt iratanyagát rendezve olyan forrá-sokba nyer betekintést, melynek történészként látja majd hasznát. A Csemadokból az 1968–1969-es vezetés tanácsára került az akkor még a reformpolitika folytatásával számoló Párttör-téneti Intézetbe, s az új munkahely alapvetően meghatározta későbbi pályájának alakulását. A szlovákiai munkásmozgalom kutatójaként kandidátusi értekezése témájául Major István-nak, a szlovákiai kommunista mozgalom vezető alakja biográfiájának elkészítését kapta. Mi-vel Major István néptribun volt, életútja nemigen adott lehetőséget az elmélyült elemzésekre. Márpedig Kiss Józsefet beállítottsága erre sarkallta, s Major Istvánt igyekezett beágyazni a csehszlovákiai munkásmozgalom tágabb közegébe, ami viszont azzal járt, hogy az elemzési igény elhomályosította magát a szó eredeti értelmében vett puszta életrajzi tényeket. A kor ál-tal engedélyezett ideológiai-politikai kereteken azzal sikerült túllépnie, hogy a monográfia zá-ró fejezetében (Zárszó helyett) említést tesz a magyar nemzetiségi kisebbség 1945–1948 kö-zötti helyzetéről és a vele szemben foganatosított diszkriminációs intézkedésekről.
Munkája így jelent meg könyv alakban is magyar és szlovák nyelven. A Párttörténeti Inté-zetben – divatos szóhasználattal élve – pályája felfelé ívelt: magyarként osztályvezető lett. Kollégái ebben bizonyos elégtételt láttak. Kiss József fiatalként, akit nem terhelt az úgyneve-zett konszolidációs felelősségre vonás, igyekezett megfékezni az idősebb munkatársai ellen irányuló dogmatikus támadásokat. Jómaga mindezt tréfásan a paraszt őseitől örökölt jellembe-li vonásokkal – mai szóhasználattal: a konszenzuskereső hajlamával – magyarázta.
Nem volt meglepő, amikor felsőbb döntés alapján, a gorbacsovi nyitás idején, 1986-ban az Új Szó főszerkesztője lett. Nem vágyott ilyen babérokra, de még barátai is arra biztatták, hogy vállalja el ezt a posztot. Roppant ellentmondásokkal teli időszak volt ez. A szlovákiai magyar közhangulat már nem túlságosan méltányolta a szinte patikamérlegszerű apró, de mégsem kockázatmentes lépéseket. Annyit azért a Szilvássy József vezette kulturális rovatban dolgozó barátaival szorosan együttműködve sikerült elérnie, hogy prágai újságírók részéről is el-elhangzott: az Új Szó nem a Pravda és nem a Rudé právo.
 Ezt munkatársai mindenesetre tudatosították, s a rendszerváltás után a szerkesztőség ra-gaszkodott ahhoz, hogy Kiss József a lap munkatársa maradjon. A főszerkesztői tisztségből való távozását közlő írás kiemelte, hogy felkészültségével védte a lapot a pártközpont munka-társainak primitív támadásaival szemben. Kiss József vállalta az önszembesülést, vállalta an-nak minden kínját, szemben azokkal, akik, ahogy írta, úgy szeretnének megszabadulni múlt-juktól, mint egy eldobott kesztyűtől. Pályája ezután újabb fordulatot kapott. Tág történelmi ki-tekintés és gazdag ismeretek birtokában írásaiban a szlovákiai magyarság múltját felelevenítő történelmi publicisztika eszköztárához folyamodott. Alighanem joggal mondható, hogy mindmáig úttörő szerepet visz e műfajnak kisebbségünk identitását gazdagító meghonosításá-ban.
A Múltfaggatás és kisebbségi önértéktudat című kötete arról az igyekezetről tanúskodik, mely igyekszik különbséget tenni a közéleti elkötelezettség és a politikai érdekszolgálat kö-zött. Ezt a gondolatmenetet folytatja a Kötődések és távlatok című könyvében, melyben már a múltat pásztázó történelmi-publicisztikai látcsőnek immár a rendszerváltás utáni mozgása és a mozgását befolyásoló, irányító tényezők szerepe is kirajzolódik. Duba Gyula a könyvet a kisebbségi önépítkezési igyekezet folyamatát megragadó korképként jellemezte. S ezt az at-titűdöt tovább mélyítette Az irodalom – társadalmi-politikai erőtérben című kötetben szereplő írásaiban. Ezekben a hangsúly az írói pályák és életművek utótörténetére, az értelmezés és be-fogadás alakulásának, a szlovákiai magyar közegben tetten érhető társadalmi-politikai ténye-zők hatásának nyomon kísérésére helyeződik. A szerző megközelítési módja nem esztétika-központú, sőt tudatosan kerüli is azt. Könyve bevezetőjében annak a meggyőződésnek ad hangot, hogy az irodalomnak a közösségi önismeretben játszott szerepét feszegetve nem va-lamiféle irodalomidegen szemlélet kap hangot. A szellemi élet mélyrétegeiben bonyolult átté-teleken keresztül is él az elméleti igényesség, a műélvezés és a közgondolkodás közötti áram-kör. Mészáros András a könyvet bemutatva hangsúlyozta, hogy e módszernek vannak egészen a 19. századba visszanyúló magyar irodalomtörténeti előzményei, ugyanakkor ötletesnek és izgalmasnak nevezte a Kiss József által választott út követését. Összességében megállapítha-tó, hogy Kiss József kötetei egyfajta tükörképet is nyújtanak a szlovákiai magyarság rend-szerváltozás utáni történelmi tudatának elmélyüléséről, identitásának kiteljesedéséről.
 A tudományos megalapozottságú és sok tekintetben tanulmány értékű publicisztika műve-lésével párhuzamosan Kiss József – immár a múlt egyoldalúságba kényszerítő béklyóitól megszabadulva – újszerű paradigma szellemében folytat tudományos kutatásokat. Bár az SZTA Politikatudományi Intézetének munkatársaként sokféle, a szétforgácsolódás veszélyét is magában hordozó teendőket kell végeznie, de alkalmat kapott a szlovák–magyar kapcsola-tok kutatására is. Ilyen jelegű tanulmányainak jellemző vonása a kortörténeti módszer alkal-mazása. Ez egyet jelent a múltba nyúló fejlődésszálak és a rendszerváltás óta végbemenő, immár körülhatárolható, szemünk előtt zajló folyamatok közötti kapcsolódás vizsgálatával. A másik sajátosság a történelemkutatás pluralizmusának jegyében fogant értékelések lehető-ségével élő sajátos kisebbségi szemlélet alkalmazása.
A többségi történészberkekben nem mindig talál megértésre az a törekvés, hogy a kisebbségi kutatók saját múltjuk értékelésében nem tartják kötelező kánonnak a többségi vé-lemények maradéktalan elfogadását, de ugyanakkor igyekeznek elkerülni az etnocentrizmus szorítását, és nyitottak a cseh-szlovák történelem tágabb összefüggésekbe ágyazódó értelme-zése iránt. Ennek is köszönhető, hogy szlovák történésztársai munkáit a szlovák nemzeti tör-ténelem hozadékaként is nyilván tartják. A Milan Hodža geopolitikai koncepciójáról készült elemzését az e témakörben született egyik legjobb feldolgozásként fogadták. Ugyancsak fi-gyelmet keltett a Novomeský és a magyarok kapcsolatáról írt, egykori tabukat ledöntő, de a túlzásokat kerülő tanulmánya is. Mindez megállapítható az 1956-os magyar forradalom szlovákiai visszhangjával foglalkozó tanulmányáról is, s nem kétséges, hogy ilyen megközelí-tést tükröz a közlés előtt álló, Dubček és Kádár viszonyával foglalkozó tanulmány is. Csak remélni tudjuk, hogy ezek a dolgozatok hamarosan könyv alakban is napvilágot látnak.
Kiss Józsefnek azzal az elvárással kívánunk további alkotóerőt a tarsolyában levő kutatási eredmények feldolgozásához, hogy az érlelődés idejét rövidebbre fogva adja közre megbecsü-lést érdemlő munkáit.

Fazekas József




 
Kapcsolódó linkek
· Több hír: Köszöntők
· Több hír: szmit


Legolvasottabb hír ebben a rovatban:
Köszöntők:

A 75 éves Mács József köszöntése (2006)

Hír értékelése
Értékelés: 0
Szavazat: 0

Értékeld ezt a hírt:

Kiváló
Nagyon jó
Jó
Átlagos
Rossz

Parancsok

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat

Kapcsolódó rovatok

Köszöntők

Ehhez a hírhez nem lehet hozzászólni.




Web site powered by PHP-Nuke
All logos and trademarks in this site are property of their respective owner. The comments are property of their posters, all the rest © 2005 by me.


Oldalkészítés: 0.21 másodperc