Üdvözöl a(z) SZLOVÁKIAI MAGYAR ÍRÓK TÁRSASÁGA!
Hungarian Slovak 
 FŐOLDAL | TAGJAINK | ALAPSZABÁLY | TISZTSÉGVISELŐK | DÍJAINK | ELÉRHETŐSÉGEINK | SZPONZORAINK |
Opus - szlovákiai magyar írók folyóirata
Arany Opus Díj - főoldal
Jócsik Lajos-breviárium
Díjazottak
Szociális Alap
Szolgáltatások
· Híreink
· Rovatok
· Irodalomórák
· Rendezvények
· Pályázatfigyelő
· Kritikák
· Köszöntők
· Könyvajánló
·Fiatal Írók Köre
· Fiatal Írók Rovata
· Arany Opus Díj
· Jubilánsok
· Hazai magyar Lap-és Könyvkiadók ajánlata
· Képgaléria
· Emlékhelyeink
· Rólunk írták
· Hírek archívuma
· Linkajánló
· Keresés
· Jelentkezési lap
Naptár
November
Vas Hét Ked Sze Csü Pén Szo
  1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30  
Szavazás
Mit gondolsz a weboldalunkról?

Nagyon jó!
Elég jó...
Nem elég jó...
Nagyon rossz!



Eredmények
Szavazások

Szavazat 16163
Linkajánló
 Köszöntők: A 60 éves Kovács Magda köszöntése (2006)

Köszöntők
Felfedezések kora

    (Elhangzott a Kovács Magda 60. születésnapja alkalmából rendezett irodalmi esten a dunaszerdahelyi Vámbéry Irodalmi Kávéházban, 2006. szeptember 14-én.)

     Aki ismeri önmagát, annak a misztérium természetes lételem, annak felelnek a tárgyak, azzal szóba állnak a szellemek, és tudatába tudja fogadni a természetes határokon túlit, a természetfelettit, az isteni jellegűt, a tökéletest játszót.




     Nem túlzok, mikor azt mondom, Kovács Magda ismeri önmagát. Másképpen hogyan is lehetne képes olyanfajta kitárulkozásra, amelyben eddig élt és amelyben – állítom – mindig is élni fog.
     Az író kora egyfajta apropója a ma kezünkbe kerülő, köszöntésre szánt kötetnek. Nem szeretem az apropókat. Én Kovács Magdát szeretem, azt, amit ír, amit mond, ahogy él, ahogy madárkezeit reptetve elmeséli az elmesélhetetlent, ahogy belebújik az álmaiba, ahogy átvarrja képzeletem gomblyukait és új kabátba bújva garabonciásként ismerhetem meg történeteinek hőseit, mert belevarázsol ezekbe a történésekbe, létezésformát mutat, olyat, amelyet ő apró gyerkkora óra képes magáénak tudni, s nem írigykedik amiatt, hogy ezt más is megtanulhatja, megtapasztalhatja.
     A sors kegyéből jó harminc éve ismerem őt, ismerem az emlékeimből előbukkanó, nekem is olyan kedves gömöri tájat, az ő és az én szülőföldem kereteit és kontúrjait, minden illatával, súlyos szomorúságával, oldó szépségével, mindent megbocsájtó, ám semmit soha elfelejteni nem hagyó makacsságával. Ott él, ahol kő terem kövön, ahol som piroslik, ahol a szemet hozzászoktatják a hegyek és dombok a görbületekben való gyönyörködéshez. Ott vagyunk mindketten otthon, ahol minden más egy kicsit, ahol élnek még a babonák, ahol a kártyavető cigányasszonyokhoz suttyomba ma is bejárnak még, ahol még a béke és a csend is talál magának teret, ahol mindenen valami megmagyarázhatatlan, éppen csak a körvonalakon homályosító misztikum uralkodik.
     Kovács Magda innen indult, bár véleményem szerint nem is igazán akart innen elszakadni, megpróbálta, mint minden vándor, garabonciás, nekiment a világnak, de talán csak azért, hogy még tágasabbra nyissa azt mind magában, mind pedig a világot a világnak. Nem tudom, igaz, nem is lehet csak úgy beskatulyázni Kovács Magdát. Írhatnák róla, mondhatnák róla, Ő az amerikai misztikus irodalom  jelenkori egyik legjobb európai képviselője, de hát kérdés, kinek mi a misztika, kinek mi a misztikus. Neki ugyanis  természetes az, ha karácsonykor teljesen zárt ablakok és teljes csend esetében megmozdul a fenyőfáján egy dísz, onnan elrugaszkodik egy, az állandóan nyitott lakásában korábban emberként már ott járt szellem, és végigsimogat tárgyakon, festményen, ételen és a kályha mellett doromboló macskán. Volt ilyen eset, nem is egy, nem is kettő, s ha hazudnék, akkor cáfoljon meg ő maga.
     Könyve kapcsán kellene szólnom, de én nem tudok ragaszkodni csak a könyveiben leírtakhoz, hiszen annál jobban ismerem. Annak ellenére, hogy szinte alig tudok róla valamit. Mert minden történetének én magam is főhőse lehettem, lettem, minden meséjében élni tudtam és élek, minden szavát ott hallottam és hallom magamban olvasás, nem is olvasás, hanem történeteinek megélése közben. Ismerem, mert ismerhetem a gonosz asszonyt, oly erővel van az megjelenítve, hogy bele kell bújnom a történetbe. A hagyaték, amit ráhagytak Kovács Magdára, bármily hihetelennek tűnik is, mindannyiunké. Ő le tudta, le tudja írni mindazt, amit csak kevesen. Érezni tud, éreztetni tud, ami fáj neki, olvasójában is sajog, amit lép, amit fárad, a szövegei által vele egy másik életbe belemásolódni tudó olvasó egy az egyben megéli.
     Ritka tulajdonság ez egy írónál: hogy ennyire – s ráadásul egyszerre tudatosan és ösztönösen – ki tudjon tárulkozni. Nem játszva, hanem megélve, megszenvedve a történetet. Pereg a film, benne szereplőként ott a lehetőség. Tessék csak, tessék! Íme, ez egy emberi élet, ezek az én tapasztalásaim, az én kenyerem, az én borom, megszegem, szétöntöm – egyétek, igyátok. Ízlik? Nem ízlik? Csak a való –s mégsem csupán az. Valami, ami a valóságnál még mélyebb, még fájdalmasabb. Még szebb. Az élet maga, a mulandóság és az örökkévalóság kettős megmagyarázhatatlansága. Mese és valóság, kerek történet, vallomás hovatartozásról, létezésről, önmagam megismeréséről, a kiengesztelhetetlen időről s arról hogyan játsszuk ki ezt az időt önmaga ellen. Nem kell olvasási technika, előkészület, tanulmány és tudomány ehhez az irodalomhoz. Ezekhez az írásokhoz csupán a befogadásra való képesség kell, a nyitottság, a szellem letisztulása, emberség, a kegyelem és tisztaság állapota utáni sóvárgás, szeretet, a szerelem sós-véres íze, a születés és szülés fájdalma: az ember kell hozzá, csak az ember. Fel kell ismerni a Göncölszekeret, meg kell lelni a gyémántkalapácsot, oda kell koppintani a törött tengelyre, és újraindul a megzökkeni látszó világ, rendbe ugrik a kibicsaklott emlék, újra keringenek a bolygók, születnek és halnak csillagok.
     Hogy próza-e avagy líra, amit Kovács Magda ír, hogy epika vagy ballada, virágének vagy népmese? Mit tudom én! Nem formája miatt nézem a holdat, hanem mert szeretem a holdat nézni. Amúgy is változó. Mint minden ebben a surranó létben. A felfedezések korát élem, újraélem ezekben az írásokban. Bejárom magam általa. Kinyílik a táj, minden bugyromat megismerem, nincs félelem, ilyen is vagyok, olyan is lehetek, minden megengedett, csak egy nem: az, hogy elveszítsem emberségem és magam. Súlyával nyom néha a fekete szél, lepkerajokba kapaszkodva közlekedhetek máskor.
     Kovács Magda csak ír. Csak egyszerűen ír, mert úgy érzi, az a világ, az ő világa, az ott szerzett tapasztalatok, az onnan üzenni tudó lények, az ottani érzések itteni megtapasztalása talán hozzásegít valami javuláshoz. Hogy felismerhessük a didergő Krisztust, hogy egy hűséget sugárzó szemű állat tekintetében lássuk emberi kicsiségünket, hogy a birtokunkban lévő tudást arra fordítsuk, hogy felfedezhessük véle a sokak által misztikusnak vélt, pedig csak jobban megnézett és jobban megértett világot. Ha Isten a maga képére teremtett benünket, akkor minden bizonnyal megadta a tökéletes felismeréséhez való képességet is. Annak megalkotásáét azonban már nem. És ez így is van jól. Csak közelíteni lehet, csak közelíteni érdemes, csak törekedni kell. Nincs recept. Felfedezések korát kell élni, ha lehet, egy életen át. Megtanulni nézni és tudva látni. Érezni és fájni, bántani és megbocsájtani.
     Üzenet van Kovács Magda írásaiban. Kódolt egyeseknek, nyilvánvaló másoknak. Az embert érzései teszik igazán emberré. Azt mondják, oda, abba a bizonyos másik világba is csak érzéseinkből tudunk magunkkal vinni. Az érzéseket pedig tapasztalni kell, tapasztaláshoz pedig élni kell. Meg olvasni. Mondjuk, Kovács Magdát. A többi megjön. Magától is.

                                                                                                 Szászi Zoltán




 
Kapcsolódó linkek
· Több hír: Köszöntők
· Több hír: szmit


Legolvasottabb hír ebben a rovatban:
Köszöntők:

A 75 éves Mács József köszöntése (2006)

Hír értékelése
Értékelés: 5
Szavazat: 1


Értékeld ezt a hírt:

Kiváló
Nagyon jó
Jó
Átlagos
Rossz

Parancsok

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat

Ehhez a hírhez nem lehet hozzászólni.




Web site powered by PHP-Nuke
All logos and trademarks in this site are property of their respective owner. The comments are property of their posters, all the rest © 2005 by me.


Oldalkészítés: 0.10 másodperc