Üdvözöl a(z) SZLOVÁKIAI MAGYAR ÍRÓK TÁRSASÁGA!
Hungarian Slovak 
 FŐOLDAL | TAGJAINK | ALAPSZABÁLY | TISZTSÉGVISELŐK | DÍJAINK | ELÉRHETŐSÉGEINK | SZPONZORAINK |
Opus - szlovákiai magyar írók folyóirata
Arany Opus Díj - főoldal
Jócsik Lajos-breviárium
Díjazottak
Szociális Alap
Szolgáltatások
· Híreink
· Rovatok
· Irodalomórák
· Rendezvények
· Pályázatfigyelő
· Kritikák
· Köszöntők
· Könyvajánló
·Fiatal Írók Köre
· Fiatal Írók Rovata
· Arany Opus Díj
· Jubilánsok
· Hazai magyar Lap-és Könyvkiadók ajánlata
· Képgaléria
· Emlékhelyeink
· Rólunk írták
· Hírek archívuma
· Linkajánló
· Keresés
· Jelentkezési lap
Naptár
November
Vas Hét Ked Sze Csü Pén Szo
  1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30  
Szavazás
Mit gondolsz a weboldalunkról?

Nagyon jó!
Elég jó...
Nem elég jó...
Nagyon rossz!



Eredmények
Szavazások

Szavazat 16164
Linkajánló
 Köszöntők: Mayer Judit köszöntése 85. születésnapja alkalmából (2008)

Köszöntők
Medailon Mayer Juditról

     Megtörténhet, hogy amikor emberekről, személyről szólunk, mintha legendákat érintenénk. Valamiféle reneszánsz szellemiség jelenlétét éreznénk. Ez persze emelkedettségnek tűnhetne fel, pátoszt sejthetünk mögötte, nem könnyű kifejteni. Pedig természetes jelenség. Természetes, emberi vonásként és szellemi arcélként! Esetünkben írói létünkkel és értelmiséggé válásunkkal függ össze. És természetesen Mayer Judit személyével.



Őt az ötvenes évek közepén ismertem meg, azóta a bevezetőmben elmondottakat folyamatosan érzem. Bizonyára a származása és neveltetése, a személyes sorsa. Képességei és jelleme állnak mögötte. Az egykori pozsonyi magyar iskolák, a budapesti egyetem, a hazai magyar könyvkiadók és a folyamatos irodalmi-fordítói munka és szerkesztés, valamiféle történelmi értelemben vett pressburger létforma van a hátterében. Kezdetben a tudása, a műveltsége fogott meg, ágy tűnt fel, szinte mindent tudott! Mi a nemzedékemmel a faluélményeinket hoztuk magunkkal, a zaklatott vidéki kultúra jegyeit viseltük, tapasztalatlanok voltunk, darabosak lehettünk. A tájékozott intellektussal, a műveltséggel, a városi polgári kultúrával találkoztunk általa. Szembesülhettünk mindennek nemes természetességével. Bonyolult a szellemi kultúra és a tárgyi ismeretek természete! Mit jelent a fordítói munka azon a szinten, ahogy ő műveli a kulturális érzékenység számára? Milyen értékteremtő erő a nyelvek és kultúrák érintkezése a fogékony egyéniség számára? Milyen szempontokat és magatartást kínál a szerkesztőnek, aki a kultúrák érintkezési síkján fejti ki tevékenységét? Mit adhat a magyar nyelvi műveltségnek, amikor Karel Ćapek és Jan Amos Comenius szellemiségével szembesül? Ha gondolkodni kezdünk mindezen, mintha haza magyar kultúránk alapfeltételeit érintenénk!
     A szerkesztőre gondoltam, amikor legendákat említettem. A Madách Kiadóban megismerhettem Mayer Judit szerkesztőt. Akkor volt egy bizonyos munkafolyamat, s egy szellemi magatartás, amelyet indokoltan nevezhetnénk a Kiadó „szerkesztői gyakorlatának“, Judit munkája erre a gyakorlatra érezhetően rányomta bélyegét. Az akkori munka maga is legendaszerű: a kézirat szerkesztői olvasása és megítélése, szakmai és nyelvi előkészítése, hasáb- és oldalkorrektúrája, szemleíve, s mindez a gondosság és felelősség jegyében. A szerkesztő néha hetekig, akár hónapokig foglalkozott a kézirattal. Szinte együtt élt vele a komolyság és alaposság szellemében, a műhelymunka értelmében. Mayer Judittól fiatal szerkesztők tanulhattak, nemzedékek nőttek fel mellette. Fogalom volt a neve a kiadói munka berkeiben. Az említett reneszánsz vonások is ezzel függnek össze. Arra a sokrétű érdeklődésre és fogékonyságra vonatkoznak, mellyel a felmerülő problémákat, szakmai kérdéseket szinte polihisztori képességgel kezelte. S hozzá kell tennünk: empátiával, derűs együttérzéssel, kollegiális megértéssel! Mindezt vélhetnénk az alkalomhoz illő elismerő szavaknak. Nem így van, több annál! Jellemző észrevételek ezek, pontos felismerések, hogy a teljes embert lássuk mögöttük!
     Az Új Szóban láttam egy régebbi fényképét, talán a negyvenes évekből: világos kosztümös ifjú hölgy sétált barátnőjével a pozsonyi utcán! Mindennapi, otthonos kép, mégis valahogy sajátos hangulata van. Gyakran érzem úgy, hogy a mi nagy tanulságaink nem elméletek, filozófiai tézisek, hanem történelmi sorsunk! Melynek révén huszadik századi élményeinket és tapasztalatainkat birtokoljuk. Hordozzuk magunkban, gyakran koloncként cipeljük, nem szabadulhatunk tőlük, mert formáltak minket.
     A további munkás évekhez erőt és jó egészséget kívánok, Judit!

Duba Gyula
   




 
Kapcsolódó linkek
· Több hír: Köszöntők
· Több hír: szmit


Legolvasottabb hír ebben a rovatban:
Köszöntők:

A 75 éves Mács József köszöntése (2006)

Hír értékelése
Értékelés: 0
Szavazat: 0

Értékeld ezt a hírt:

Kiváló
Nagyon jó
Jó
Átlagos
Rossz

Parancsok

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat

Kapcsolódó rovatok

Köszöntők

Ehhez a hírhez nem lehet hozzászólni.




Web site powered by PHP-Nuke
All logos and trademarks in this site are property of their respective owner. The comments are property of their posters, all the rest © 2005 by me.


Oldalkészítés: 0.12 másodperc