Üdvözöl a(z) SZLOVÁKIAI MAGYAR ÍRÓK TÁRSASÁGA!
Hungarian Slovak 
 FŐOLDAL | TAGJAINK | ALAPSZABÁLY | TISZTSÉGVISELŐK | DÍJAINK | ELÉRHETŐSÉGEINK | SZPONZORAINK |
Opus - szlovákiai magyar írók folyóirata
Arany Opus Díj - főoldal
Jócsik Lajos-breviárium
Díjazottak
Szociális Alap
Szolgáltatások
· Híreink
· Rovatok
· Irodalomórák
· Rendezvények
· Pályázatfigyelő
· Kritikák
· Köszöntők
· Könyvajánló
·Fiatal Írók Köre
· Fiatal Írók Rovata
· Arany Opus Díj
· Jubilánsok
· Hazai magyar Lap-és Könyvkiadók ajánlata
· Képgaléria
· Emlékhelyeink
· Rólunk írták
· Hírek archívuma
· Linkajánló
· Keresés
· Jelentkezési lap
Naptár
November
Vas Hét Ked Sze Csü Pén Szo
  1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30  
Szavazás
Mit gondolsz a weboldalunkról?

Nagyon jó!
Elég jó...
Nem elég jó...
Nagyon rossz!



Eredmények
Szavazások

Szavazat 16164
Linkajánló
 Köszöntők: Monoszlóy Dezső köszöntése 85. születésnapja alkalmából (2008)

Köszöntők
,,Megszülettem egyszer régen Budapesten”
(A holnap hitével című szonett, 1964)

Tisztelt Ünnepeltünk! Kedves Mester!

Irót ünneplünk, és irodalmat ünneplünk. Ünneplünk egy kiváló írót, aki a megélt valóságot képes többszörös metaforákba rejteni. Akinek időtechnikája múltat, jelent és jövőt gyakran egyszerre léptet színre.





Akinél a tér nem uralkodik az idő felett, és akinél külső és belső világ elválaszthatatlanul egymásba játszik. Monoszlóy Dezső mindnyájunknál jobban tudja és alkalmazza, hogy az úgynevezett ,,valóság” unalmas időbeli szekvencialitását a felvillanó képzettársítások teszik élhetőbbé, s hogy a valóban szép irodalomban pusztán a cselekmény nem elég a lényeg megragadásához. Tudja, hogy modern kori közép-európai létünk szent és bagatell, hétköznapi és vulgáris pillanatait hogyan lehet az irodalom szentélyébe emelni.
 Nem az a kérdés, mi történt Monoszlóy Dezsővel az 1923. december 28-ával kezdődő (majdnem) 85 év alatt. Nem az a kérdés, hol járt a Bethlen István-i konszolidáció Budapestjén született, onnan kataklizmatikus időkben Csehszlovákiába kerülő, majd Jugoszlávián át Bécsbe költöző költő, regényíró, novella- és rádiójáték-szerző Monoszlóy. Különben is, az ő szavaival élve: ,,egy ember élete utólag nem mondható el”, annyira suta hozzá a megfogalmazó közeg, a nyelv.
 Tényeg nem ez a kérdés; két dolgot itt és most mégis fel kell említeni. Egyfelől azt, hogy minden sorsváltozás mellett Pozsony csak Pozsony marad Monoszlóy Dezső életében. „Különös ez az utcasor, / kétféle szín, kétféle kor […] / Hátam mögött a cérnagyár, / s előttem messze fent a vár” (A Párička utcán).  „Hogy mit jelentett számomra ez a város? – nosztalgiázott egyszer egy interjúban. – Rengeteget. Legszebb férfikoromat itt töltöttem, tele szenvedéssel, megpróbáltatással, szerelmekkel, barátsággal.”
Másfelől nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy Monoszlóy Dezső az 1950–1960-as évek fordulóján Irodalmi Szemle-beli állása mellett a Csehszlovák Írószövetség Magyar Szekciójának titkári funkcióját is betöltötte. (Az előzményekhez tartozik, hogy „a Csehszlovák Írószövetség Szlovák Szekciója keretében Egri Viktor irányításával jött létre a magyar munkaközösség”, valamint hogy a szekciótitkár korábban, 1956–1958 között, az Irodalmi Szemle megalakulásáig Dobos László volt.) Maradjunk hát annyiban, hogy 1989 után az egyetemes magyar irodalom, benne a Szlovákiai Magyar Irók Szövetsége többször is tett érte, hogy kárpótolja, ha úgy tetszik, visszafogadja fiát, akit a megelőző húsz év megfosztott a magyar irodalmi jelenlét esélyétől. Én e mai alkalmat is a szimbolikus kárpótlás egyik eseményének tartom. 
 A leglényegesebb kérdés, hogy formálódnak-e, átváltoznak-e a hétköznapi dolgok irodalmi jelképpé egy író keze nyomán. Ünnepeltünk ihletettségét bizonyítja, hogy versei, regényei és novellái között több olyat is találni, amelyek az életről mindent el kívánnak mondani. Mindent elmondani nem is könnyű, hisz: Mi a minden, és mi a semmi? Vagy lépve egyet a művészetben öröknek-nagynak nevezett kérdések szellemi grádicsán: Mi a valami az életben? Mi a fontos? S ami az, azt hol találjuk? A mindenről azért sem könnyű írni, mert ha nem akarunk banalitásokban tocsogni, vagy olyasmiről dadogni, amit nélkülünk is tud a világ, akkor szükségünk van egy jó költői képre. Egy képre, amely elég szemléletes láthatóvá tenni, amit írója is csak sejt, de amely elég megkapó és elég transcendens is, hogy a köré font szavakat képzelt többletjelentéssel töltse meg.
Lám, milyen szelíden fogja meg ünnepeltünk kezét a kényes Ihlet, amikor az emberi életről mint szent mindenről akar örök-maradandót mondani! Monoszlóy Dezső toposzai között kitüntetett szerepe van az élet-elefántnak. Rendszerint paradicsombeli pálmák és dús dzsungel, hulló rönkök és sebes sodrástól körülvéve él, de azért él, az elefánt. Teste láthatatlan a bozót miatt, s mert etosza szellemi, megjelenésének nyelvi formája is metonimikus.
A „dumdum golyóval ledöntött vastagbőrű” legalább egy tucatnyi helyen (pl. A kitapinthatatlanság balladája, az Aranykor, A szánalom születése c. versekben, az Elefánttemető című novellában, A gödölye dicsérete c. kisregényben) alkot költői képet, de mindig csak némi késleltetés után, több különböző rész-egész kapcsolaton alapuló nyelvi sejtésen keresztülverve magunkat (hatalmas test, vastag bőr, ormány, trombitál) jutunk ahhoz, aki minden dzsungelbeli veszély ellenére: azért él. Ki ez a nagy test? S kié a szürke bőr? Ki ez a lába elé hulló bunkókkal s mitikus folyóval küszködő, és mégis küszködő óriás-lény? A kirakójáték addig reménytelen, amíg előbb a széleit, a mellékjelentéseket ki nem rakjuk. Az óriás leomló bunkók, a dohogó megáradt folyó, s az ár, melyből ,,már csak ormánya trombitált az égre” egy farce játékot kényszerítenek ránk, a költő pedig kacag a megoldás egyszerűségén, hogy képtelenek vagyunk behelyettesíteni a szavakat: végzet, harc, küszködés; problémák, vágyak, mindennapos harcok; el- és megszakadt lendületek; ellenségek és gátolók, torpanások és fenékbebillentések, nyomorúság, saját sarkunkkal eltiport gyáva akarat, s a többi ránk omló életbunkó, a szemünk előtt zubogó ár, az örök csónakos Léthé-víz, óvón elválasztó most, s majdan hátunk mögött csobogó. 
Az epikával nagy felületen érintkező eseménymondó líra ez, amelyben a megénekelt tárgyak mögött rejtőzik a költő. Ám a klasszikus tárgyi lírától eltérően, és Monoszlóyra nagyon jellemzően, az elrejtés mozzanata sem klasszikus költői alakzatokban érvényesül. Mert amennyire alkalmas az elefánt, hogy mondjunk vele valamit a mindenről, annyira alkalmatlan rá, hogy kicsit is megmutassuk benne a költőt. Ilyen a modern poéta? Ilyen hát? Szépen ápolt könnyű ujjal penget lélekhúrokat, de dühösen hadonász, ha háta mögé akarunk férkőzni?, ha látni óhajtjuk őt a személyisége felől? Semmit nem mond magáról? Az elefánt ezért is a megismerhetetlenség filozófiai példája. Monoszlóy A gödölye dicséretében mondja el az elefántról, hogy „alighanem a dzsainistáknak van igazuk, akik a világmindenséget ormótlan elefántnak tartják, amelynek vakként ki-ki hiába tapogatja részeit, nem tudni, hogy elefántot tapogat”.
Köszöntsük hát a (majdnem) 85 éves Monoszlóy Dezsőt, a költőt és írót, a művészt, aki ,,soha nem volt irodalmi és nemzedéki csoportosulás tagja, magányos farkasként lépett be a csehszlovákiai magyar irodalomba” (Vörös Péter), aki életrajzi adatainál mindig sokkal fontosabbnak tartotta művei ,,vallomását”. Köszöntsük a ,,füstfellegeibe és anekdotáiba burkoló” művészt (Tarján Tamás), aki…
Ha jelen van: …itt ül most közöttünk. 
Ha nincs jelelen: …a bécsi Rudlf-kórház és az elsiratott feleségek után – talán, esetleg – most Bécs közepéből, Fleissmarkt utcai hűs lakásából néz minket.
„Egész életemben arra törekedtem, hogy az író rangját kiérdemeljem. Ha ez sikerült, nagyobb elismerésre nem vágyom.”
Tisztelettel a Mesternek:  Vajda Barna

Szlovákiai Magyar Írók Társasága, Pozsony, 2008. június 13.




 
Kapcsolódó linkek
· Több hír: Köszöntők
· Több hír: szmit


Legolvasottabb hír ebben a rovatban:
Köszöntők:

A 75 éves Mács József köszöntése (2006)

Hír értékelése
Értékelés: 0
Szavazat: 0

Értékeld ezt a hírt:

Kiváló
Nagyon jó
Jó
Átlagos
Rossz

Parancsok

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat

Kapcsolódó rovatok

Köszöntők

Ehhez a hírhez nem lehet hozzászólni.




Web site powered by PHP-Nuke
All logos and trademarks in this site are property of their respective owner. The comments are property of their posters, all the rest © 2005 by me.


Oldalkészítés: 0.12 másodperc