Üdvözöl a(z) SZLOVÁKIAI MAGYAR ÍRÓK TÁRSASÁGA!
Hungarian Slovak 
 FŐOLDAL | TAGJAINK | ALAPSZABÁLY | TISZTSÉGVISELŐK | DÍJAINK | ELÉRHETŐSÉGEINK | SZPONZORAINK |
Opus - szlovákiai magyar írók folyóirata
Arany Opus Díj - főoldal
Jócsik Lajos-breviárium
Díjazottak
Szociális Alap
Szolgáltatások
· Híreink
· Rovatok
· Irodalomórák
· Rendezvények
· Pályázatfigyelő
· Kritikák
· Köszöntők
· Könyvajánló
·Fiatal Írók Köre
· Fiatal Írók Rovata
· Arany Opus Díj
· Jubilánsok
· Hazai magyar Lap-és Könyvkiadók ajánlata
· Képgaléria
· Emlékhelyeink
· Rólunk írták
· Hírek archívuma
· Linkajánló
· Keresés
· Jelentkezési lap
Naptár
November
Vas Hét Ked Sze Csü Pén Szo
  1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30  
Szavazás
Mit gondolsz a weboldalunkról?

Nagyon jó!
Elég jó...
Nem elég jó...
Nagyon rossz!



Eredmények
Szavazások

Szavazat 16163
Linkajánló
 Kritika: Balázs F. Attila Casanova átváltozásai című kötetéről

Kritika
Balázs F. Attila új könyvének már a címe – Casanova átváltozásai – több különféle lehetőséget nyújt, miképpen lássunk neki a kötet olvasásának. Számomra két lehetséges variáció bontakozott ki a cím alapján, amely első hallásra Ovidiusra emlékeztetheti az olvasót, másrészt pedig a Casanova-monda felé irányítja a figyelmet: külső átváltozások, azaz Casanova, tegyük fel, az elbeszélések szereplőinek bőrébe bújik, vagy pedig belső fejlődési folyamatok, amelyeken az akár Erószszal/Ámorral is azonosítható Casanova átmegy.


A kötet írásai azonban sokkal több értelmezhetőségi irányvonalat működtetnek, mint amit a cím sugall, nincs szó tehát a Casanova-mítosz újraírásánál való lehorgonyzásról.
Aki felszabadult erotikájú, testnedvekben tocsogó, „lényegre törő” szövegeket vár el, már csak a Casanova-monda említése miatt is, az bizony csalódhat a könyvben, az ugyanis nem a szókimondásra, a konkrét erotikus jelenetek felvázolására és a szexuális forradalom legújabb vívmányainak megjelenítésére épül, sokkal inkább egy higgadt, óvatos, finom szövegvilágot tár elénk, amely test és szöveg viszonyát az ösztönerők meglehetősen mértékletes adagolásával igyekszik felmérni. A visszafogottság a Casanova átváltozásainak egyik alappillére, a megközelítés mindig szőrmentén történik, s a szerző sokkal inkább az elhallgatással akar hatást kifejteni, mint a szókimondással. A kötet elbeszélései rövid, tömör írások, amelyek általában takarékosan, a szavakkal egyáltalán nem tékozolva jelenítik meg az adott nyelvi világot. A túlírtság valamennyire csak a kötet utolsó darabjain érződik, azt az érzést keltve, mintha a szerző kezdene kifogyni a mondanivalóból, s ezért hosszabban elidőz a közhellyé merevedő mondatoknál. A tömör, éles, mégis finom mondatok leginkább A macska leve és a Lázadás című szövegeket jellemzik, s ezek a mondatok adják a legnagyobb lendületet a könyvnek.
Casanova, akinek az apja kalandos, nőkben és szerelemben gazdag életet kívánt, mikor utóda születik, azt kéri az istentől, „hogy fia nyugodt, unalmas házaséletet éljen egy átlagos asszony oldalán”, ezzel a kis történettöredékkel indul a könyv, s aztán többé-kevésbé hasonlóképpen folytatódik, kalandos szerelmek és lapos kapcsolatok váltakoznak novelláról novellára, s az egyre bonyolódó viszonyok végül egy olyan labirintus képét rajzolják meg, amelyet találóan jellemez az Éjszaka című szöveg utolsó mondata: „Elvesztünk abban a sötétségben, mely összehozott minket.” (26. o.) A tévelygés, a bolyongás általában alaphelyzet ezekben a novellákban, olyannyira, hogy minden részletesen ábrázolt jelenet ide vezethető viszsza, tanácstalan Odüsszeuszok kóborgásaként vázolva fel a szövegek szereplőinek – vagyis tulajdonképpen: maguknak a szövegeknek, megint más megközelítés szerint: az olvasónak – a helyzetét.
A szövegek nyelve általában szigorúan realista, néha valamiféle „lélektani naturalizmus”-hoz áll közel, s nemritkán keserű szájízt vált ki az olvasóban, ahogy „előrángat valahonnan valami megmagyarázhatatlan szomorúságot” (Éjszaka, 26. o.). A tömörség, amely leginkább a kötet első írásaira jellemző, a címekben is megjelenik: Éjszaka, Lázadás, Árulás, Estebéd stb., a szerző szándékosan szűkíti saját szerepét a nyelvi helyzetek felvázolásában, a kevesebb néha több jó öreg igazságát követve. Ez a technika a legszembetűnőbben A macska leve című írásban jelenik meg, amely töredezettségével végig feszültséget generál, ráadásul a novellában két eltérő történet keveredik, más-más úton próbálva megközelíteni a szabadság fogalmát: a kamaszfiú első szexuális élménye a gyerekkorból való kitörésként jelenti a szabadságot, míg a zsarnoki hatalom ellen küzdő parasztok látszólagos szabadsága igazából csak még több szenvedést hoz.
Kétféle prózai szöveg váltakozik a Casanova átváltozásai című kötetben: egyes írások szigorúan betartják a klasszikus novella szerkesztési szabályait, cselekményük gyors, izgalmas, poénos, a többi szöveg már-már prózaversszerűen hömpölyög, elhanyagolható cselekménnyel, érzékletesen körülírt lelki vallomásokkal. A visszafogott érzékiség a magyar irodalom  hagyományőrzőbb, kevésbé szókimondó szerzőihez közelíti Balázs F. Attila szövegeit, számos szerzőt felhozhatnánk példának Krúdytól Németh Lászlón át Kőrösi Zoltánig, de például Aich Péter Szerelmek című, nemrégiben megjelent novelláskötete is sokban hasonlít a Casanova átváltozásaihoz. Talamon Alfonz hatását is ki lehet érezni Balázs F. Attila mondataiban, kivált a részletekbe menő, ahogy Tőzsér Árpád írja egy helyen, „a lélektani nüánszokra, a leírás színeire, az impressziókra érzékeny” jeleneteknél. A Lázadás című szöveg például engem Talamon Apám szeretője című novellájára emlékeztetett, Balázs F. Attila láthatóan kedveli azt a sejtelmes, olykor szorongó hangulatot, amely általában a Talamon-szövegeknek is a sajátja. Balázs F. Attila azonban néhol a lehető legszürkébb, leghétköznapibb jelenetekből is élvezhető, elgondolkodtató történeteket kovácsol, az emberi kapcsolatok feszült esetlegességeiből származó konfliktusok az elégikuson túl erősen naturalisztikus színt kölcsönöznek a szövegeknek. Casanova átváltozásai tehát tulajdonképpen a stílus átváltozásai: a színes, álmokkal és érzéki képzetekkel átszőtt szecessziós világ, amely akár Krúdy háború utáni regényeire is emlékeztethet bennünket, a testi gyönyörökben dúskáló buja rokokó hangulat drámai hirtelenséggel csaphat át szigorú, száraz, rideg realista szürkeségbe. A szerelmi háromszögek, megcsalások és felszarvazások kusza útvesztőit világos objektivitással tárja elénk a szerző; jómagam utoljára a pakisztáni származású brit író, Hanif Kureishi novelláit olvasva találkoztam hasonló szövegvilággal, ami a kiüresedett emberi kapcsolatok precíz boncolgatását illeti, bár Kureishi elsősorban a nagyvárosi lét és a művészek bolyongásainak hátterét használja lélektani vizsgálódásai alapanyagául, Balázs F. Attila ellenben sokkal kevésbé konkretizál, ő inkább az általános, hétköznapi kaszanovákat szerepelteti szövegeiben.
A Casanova átváltozásainak további egyedisége, hogy a Plectrum Kiadó új, kétnyelvű sorozatának első kötete, azaz az eredeti kötet magában foglalja a fordítást is (Ardamica Zorán munkája), a bal oldalon olvasható magyar szöveget tehát a jobb oldalon lévő szlovák fordítással is összevethetjük, már aki össze akarja, illetve tudja vetni. A mű tehát egyidejűleg jutott el a szlovák és a magyar olvasóközönséghez, bár arról nincsenek információim, a szlovák könyvesboltokban is forgalmazzák-e a kötetet. A szlovákul és magyarul is értő olvasó számára mindenesetre izgalmas lehet a nyelvi megoldások összehasonlítgatása, a kulturális közeledést nem is említve. Casanova tehát alakját, lelkét, de még nyelvét is változtatja Balázs F. Attila új novelláskötetének lapjain, kis kaszanovák egész hadát sorakoztatva fel előttünk, akik örök bolyongásra ítéltettek az érzelmek, a test és a szöveg útvesztőiben.
(Plectrum Kiadó, Losonc, 2007)

Szalay Zoltán

Casanova Északon, avagy a tulajdonságok elvesztése


Casanova ismét kiszabadult az Ólombörtönből! Így is kezdhetném a Balázs F. Attila (kétnyelvű, magyar és szlovák nyelven megjelentetett) prózakötetéről írt könyvismertetőmet, no de mit is jelent ez a szabadulás: a vágyak fékevesztett tombolását térben és időben? A pallérozott beszéd mögött kígyózó hátsó gondolatokat? Vagy sokkal inkább valamiféle feloldódást, tehát igazi átváltozást, metamorfózist, melynek nyomán már senki sem ismer rá, vagyis: a bárányból farkas lesz, a dinnyéből tök, a sovány kuvaszból rettenetes (velencei) oroszlán.
Természetesen még sokáig csigáznám e sorok olvasóinak kíváncsiságát, egészen addig, amíg már mindenütt különböző Casanova-változatokat képzelnének maguk elé, de mert könyvismertetőről van szó, ezért elárulom: Balázs F. Attila könyvében egész egyszerűen nem lehet ráismerni Casanovára. Pedig minden arra utal a kötet elején, hogy itt a hagyomány újraírása kezdődik majd el: Casanova feltámad, új alakot ölt, de a lényeg, a kalandok és a fülledt erotika ez alkalommal se hiányzik majd. Márpedig éppen ez a két elvárt jellemző az, ami szépen lassan kilúgozódik a kötetből, olyannyira, hogy végül már teljesen megszűnik a kapcsolat a szöveg beszélője és a külvilág között, mint a Fuldokló Hold című szövegben, vagy A harmadik napon című szövegben, ahol a teljesen magánkívül került szereplő öngyilkos lesz, miután két napon át gubbaszt egy tó partján.
A kötet címe az, ami beugratja az olvasót, hiába szerepel a Casanova mellett az átváltozás, az olvasó (alulírott) makacsul ragaszkodik ahhoz a Casanova-képhez, amit elképzelt magának, pedig ott van a könyv elején, hogy itt átváltozások tömkelegéről van szó. Hiába is csodálkozunk, elvégre, mondjuk, Apuleius óta köztudott, hogy a szamár és az ember között igen kevés a hasonlóság, és egyébként is, jobb ha megjegyezzük: Gian Giacomo Geronimo Casanova felszívódott, valahol a felnőttkor határán, aztán apró darabokra tört, de csak azért, hogy e töredékek Balázs F. novelláinak egy-egy szereplőjét hozzák helyzetbe, indítsák útra.
De nem csupán a cím csalja lépre az olvasót, hanem az első két szöveg is, az elsőnek ugyanis Casanova születése a címe, s túl azon, hogy felvázol egy hagyományos Casanova-képet („A serdülő Casanova gátlástalanul tapogatta a szemérmes, mégis kacér kamaszlányokat, megleste szeretkező szüleit, fürdőző nagynénjét és leánytestvéreit. S büszkén edzette szinte állandóan merev férfiasságát. Hamar megtanulta a testi szerelem csínját-bínját fehérmájú szobalányuktól.”), még utalásokat is tesz a Casanova-életrajzra, hiszen a fiatal Casanova a szatócs unokahúgával is szerelembe vegyül. A különbségek egyébként már itt egyértelműek, hiszen az apa Casanova serdülőkorában már rég halott. A következő történet, ha egyáltalán elfogadjuk, hogy minden kötetbeli történet bizonyos értelemben Casanováról szól, már éppen Casanova apjának halálát meséli el, mindezt egy 18. század végének hangulatát idéző parasztfelkelés keretében, ráadásul úgy, hogy a szöveg hangulata távolról emlékeztet a 18. századi erotikus irodalom szerzőire.
Egyszóval, e két szöveg elolvasása után, amikor már elhelyezkednénk egy adott (meglehetősen hagyományos és kényelmes) olvasói pozícióba, a szerző egyetlen jól irányzott mozdulattal elvágja a Casanova-hagyományhoz és a 18. századhoz kapcsolódó szálakat, és hirtelen a huszadik század szürke, eseménytelen, olykor panelesen proli, máskor üzletemberiesen hideg világába, ahol minden megszokottá, hétköznapivá fokozódik le. Érdekes módon, miközben a történetek egyre inkább egysíkú világokat mutatnak meg, az elbeszélői nyelv továbbra is megmarad, egészen pontosan: újra és újra visszatér egy emeltebb beszédmódhoz, miközben főszereplője egyre hétköznapibbá válik. Először olyan férfivé, aki unja a feleségét az Estebédben, majd rámenős iparosként látjuk viszont A szarvakban, hogy aztán az öregedő milliomos és a menedzser álarca mögé bújva is viszontláthassuk. Ám ezekben a Casanovákban nincs semmiféle casanovai lendület, szerencsejátékosi izgalom, mindegyikük biztosra megy, nyugodt lépésben, egy ajándék, egy SMS, egy nemi aktus (szó sincs itt szeretkezésről, játékról vagy bevadulásról), és számukra a dolog már el is intéződött, egyszóval nem éppen a világirodalom legelevenebb figurái, mindegyikből sugárzik valamiféle komor északi hidegség, amit az igazi Casanova talán csak akkor érezhetett, amikor öregkorára könyvtárosságra és emlékiratírásra adta a fejét.
Ezért talán leírhatjuk azt, hogy Balázs F. Attila e könyvében tulajdonképpen valamiféle rideg, északi, ellen-Casanovákat hozott létre, szinte minden casanovai tulajdonság nélkül, szándékosan az olvasói elvárásokkal szemben haladva. Kiüresedett, kopott, lecsupaszított, a végletekig leegyszerűsített világban (világokban) zajlanak az események, sőt, odáig fajulnak a dolgok, hogy a papneveldét elhagyó Casanova kései, 21. századi mutációi már nem járnak nagy társaságba, hanem egyenesen szerzetesi magányban élnek. („Csak akkor ocsúdtam, amikor észrevettem a remegő kis sárga pontokkal teletűzdelt eget. Szerzeteseknek és költőknek való magány – állapítottam meg.” – Fuldokló Hold)
A nagyobb ívű (akár társadalmi) mozgásoktól indít, hogy aztán a bezártság érzése egyre inkább eluralkodjék, ráadásul úgy, hogy ehhez éppen a legmozgékonyabb anyagot, a vizet aszszociálja, mint a Fuldokló Holdban, az Akváriumban, vagy a kötetzáró A harmadik napon című szövegben, ahol a főszereplő egy két napig tartó meditáció után az élvezetek helyett egy tóban merül el. A könyv hatodik oldalán megszülető főszereplő a száztizenhatodikon visszatér teremtőjéhez.
A páratlan oldalakon olvasható szlovák nyelvű szöveg Ardamica Zorán munkája. Balázs F. Attilának ez a második prózakötete.
 Balázs F. Attila: Casanova átváltozásai/Premeny Casanovu.
Fordította: Ardamica Zorán. Plectrum, Losonc, 2007

Karácsonyi Zsolt


 




 
Kapcsolódó linkek
· Több hír: Kritika
· Több hír: szmit


Legolvasottabb hír ebben a rovatban:
Kritika:

Kulcsár Ferenc: Bálám szamara

Hír értékelése
Értékelés: 5
Szavazat: 2


Értékeld ezt a hírt:

Kiváló
Nagyon jó
Jó
Átlagos
Rossz

Parancsok

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat

Kapcsolódó rovatok

Kritika

Ehhez a hírhez nem lehet hozzászólni.




Web site powered by PHP-Nuke
All logos and trademarks in this site are property of their respective owner. The comments are property of their posters, all the rest © 2005 by me.


Oldalkészítés: 0.09 másodperc