Üdvözöl a(z) SZLOVÁKIAI MAGYAR ÍRÓK TÁRSASÁGA!
Hungarian Slovak 
 FŐOLDAL | TAGJAINK | ALAPSZABÁLY | TISZTSÉGVISELŐK | DÍJAINK | ELÉRHETŐSÉGEINK | SZPONZORAINK |
Opus - szlovákiai magyar írók folyóirata
Arany Opus Díj - főoldal
Jócsik Lajos-breviárium
Díjazottak
Szociális Alap
Opusonline
Szolgáltatások
· Híreink
· Rovatok
· Irodalomórák
· Rendezvények
· Pályázatfigyelő
· Kritikák
· Köszöntők
· Könyvajánló
·Fiatal Írók Köre
· Fiatal Írók Rovata
· Arany Opus Díj
· Jubilánsok
· Hazai magyar Lap-és Könyvkiadók ajánlata
· Képgaléria
· Emlékhelyeink
· Rólunk írták
· Hírek archívuma
· Linkajánló
· Keresés
· Jelentkezési lap
·Választmányi határozatok
Naptár
Március
Vas Hét Ked Sze Csü Pén Szo
  1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30
31  
Szavazás
Mit gondolsz a weboldalunkról?

Nagyon jó!
Elég jó...
Nem elég jó...
Nagyon rossz!



Eredmények
Szavazások

Szavazat 32991
Linkajánló
 Fiatal írók rovata: PRESStige

Fiatal írók rovata 2007/2008
Ismerkedés a lánnyal


Sáv alakú rece-báb,
virágnak mondott bal-láb-ság.
Összefontam az értelmet,
kevés volt a két emelet.
Varázslat mögé bújt kép,
eső felületű, meddő lét.
Kockás hátú, szőrös gép -
- hullámfalúvá lett épp...
...nélküled lett minden szép,
mindenképp.



Asztal


a pohár gömbölyded feneke alá
oda bújt el négy lábbal talán
nedves kezű öregasszony simogatja buján
nem érti az egészet áll balgán

értelem nélküli sik felölet
érzelmek hiján bárkit felültet
sötétben is elfér nálunk
                        a halál
                        soha nem bújik az asztal alá


Naplemente


a mese varázsa homályos fátylat
húzott a nap szemére
a horizont alá bújva érte őt a bók
a pirkadó hold meséje
a köréje gyűlt felajzott felhőhad
most már bármit csókolhat
a nap parázsszin testén
kutatnak is mihaszna
a csapodár igéreteibe belepirulva
s nemsokára acsalódottság szűrke
mezében várva elhűlve
változnak vissza az éjt végigkóborlókká
a nap szerelmére reménytelenül vágyó
éjben úszó bodros foltokká


Züllemény


a borosüveg táncol
homlokot ráncoló
a hatás
az ünnep istenének
trónját megülve
tágul a tér

hullámzó tincseket kapnak
csapott homlokú
zsiros hajú babák
kielégitő a blues
literszámra lassuló
tompa ének

lazuló székláb
markodba vágyik
arcodhoz a padló
lassan közeledik
hang nélküli zene ritmusára
végignézed az egészet
kétlábon állva

elgörbült a nyil
rossz irányt mutat
égig érő fa tetején
vernél kutat
hazaérsz egyszer
Krisztus után
meddig akarsz elérni
a földig talán?


Az angyalok söröznek


Söröznek az angyalok
egyedül
Nagyon jól vagyok
remekül

Zörögnek vagy hanyagok
de szentül
Az vagyok neked
mi elhűl

Pörögnek laza korongok
vég nég nélkül
Adhatok egyet
ellendülsz

Kötöznek szines szalagot
örökül
Az angyalok söröznek a
világgal


buszravárva fúj a szél!

beálltam egy rácsos oldalsó ajtóba
Vida-verseket olvasva
a hatás nem maradt el
stilusa egészen átölel
minimális interpunkció
manipulált inter-funkció
szülte rimkavalkád

találjunk ki valamit hogy ne fagyjak meg
és máris melegit a boróka meg
a tonik ami egyébként hideg
az aura már korántsem rideg
az ajtóhoz nőtt restiben(?)

mindenki mindenkit ismer
beszél a néma is: mer!
kint aztán a buszmegállóba
kerültem olyan iz-forgóba
hogy szememben is csipa helyett
fenyőgyanta nevelkedett
legyőzni ezt mentával rágóból
mindenki szeretné ha rágondol

utánozni Vida Gergelyt nem nagyon tudtam-
-derült ki e versből aztán-, tudtam!
ám ez megin' csak megmutatta
a módszerem isten(-)adta
énnekem

Beveszem a rágót,
Olvasok tovább,
A buszom már úgyis
Eljutott odább.


A PRESStige jeligés emberke munkájáról

Hat beküldött versedet többször is elolvastam, ám nem találtam bennük egyet sem, amit kiemelhetnék, hogy íme, hát ez jobb a többinél, talán ebbe az irányba kellene elindulnod. Lazán odaveted, ami eszedbe jut, riasztó, hogy a legtöbbször semmi kapcsolat nincs a sorok között, burjánzanak a képzavarok, mint eső után a köpönyeg. A valóban sikerült, hatásos kép nagyon ritka („lazuló székláb / markodba vágyik” – például, de többet nem is tudnék mondani). Az angyalok söröznek című opusz akár még dalszövegnek is elmenne, ám a harmadik és a negyedik versszak már tönkrevágja az egészet. Fölösleges lenne itt most sorba venni a verseket, és mindegyikről elmondani, hogy miért nem jó, inkább – ha maradt még a lendületből – fogj pár jó verseskötetet és olvass. Akár buszra várva, akár szélfújásban is. „Utánozni Vida Gergelyt nem nagyon tudtam” – írod a „buszravárva fúj a szél” című kis életképedben, és valóban, ez igaz. De talán nem is muszáj senkit utánozni, hiszen még az is kiderülhet, hogy akad saját hangod. Mint ahogy ennek a pont ellenkezője is.

Z. Németh István




 
Kapcsolódó linkek
· Több hír: Fiatal írók rovata 2007/2008
· Több hír: szmit


Legolvasottabb hír ebben a rovatban:
Fiatal írók rovata 2007/2008:

Crane Tresaille

Hír értékelése
Értékelés: 0
Szavazat: 0

Értékeld ezt a hírt:

Kiváló
Nagyon jó
Jó
Átlagos
Rossz

Parancsok

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat

Kapcsolódó rovatok

Fiatal írók rovata 2007/2008

Ehhez a hírhez nem lehet hozzászólni.




Web site powered by PHP-Nuke
All logos and trademarks in this site are property of their respective owner. The comments are property of their posters, all the rest © 2005 by me.


Oldalkészítés: 0.17 másodperc