Üdvözöl a(z) SZLOVÁKIAI MAGYAR ÍRÓK TÁRSASÁGA!
Hungarian Slovak 
 FŐOLDAL | TAGJAINK | ALAPSZABÁLY | TISZTSÉGVISELŐK | DÍJAINK | ELÉRHETŐSÉGEINK | SZPONZORAINK |
Opus - szlovákiai magyar írók folyóirata
Arany Opus Díj - főoldal
Jócsik Lajos-breviárium
Díjazottak
Szociális Alap
Szolgáltatások
· Híreink
· Rovatok
· Irodalomórák
· Rendezvények
· Pályázatfigyelő
· Kritikák
· Köszöntők
· Könyvajánló
·Fiatal Írók Köre
· Fiatal Írók Rovata
· Arany Opus Díj
· Jubilánsok
· Hazai magyar Lap-és Könyvkiadók ajánlata
· Képgaléria
· Emlékhelyeink
· Rólunk írták
· Hírek archívuma
· Linkajánló
· Keresés
· Jelentkezési lap
·Választmányi határozatok
Naptár
Október
Vas Hét Ked Sze Csü Pén Szo
  1 2 3 4 5 6
7 8 9 10 11 12 13
14 15 16 17 18 19 20
21 22 23 24 25 26 27
28 29 30 31  
Szavazás
Mit gondolsz a weboldalunkról?

Nagyon jó!
Elég jó...
Nem elég jó...
Nagyon rossz!



Eredmények
Szavazások

Szavazat 19522
Linkajánló
 Fiatal írók rovata: Horváth Beatrix versei

Fiatal írók rovata 2007/2008
Elemzés

Gyűrött arcodon a szenvedés nyüszít
S bár sima hajad lehetne a béke otthona
A szél helyett tompa gondolat süvít;
Az élet kegyetlen, ócska, ostoba.

A reszketés rázza elnyűtt testedet
Keserű döbbenet íze a szádban;
A hűtlen kedves arca feldereng
S te kínok közt fuldokolsz a halál-vágyban.

Szemhéjadon tompa érzelmek dohognak
Ajkad helyett morózus, keserű vonal
Szemed előtt a képek sebesen forognak
Szakad az életed mint egy ócsak fonal

S bár bensődet időtlen idők óta
Égette, emésztette, mardosta a kín
Fájóbb a biztos, mint a bizonytalan
A száguldó vonat alatt kettétört a sín.

Még...

Még bennem virágzik emléked csírája
Még itt ragyog szememben az utolsó könnycsepp
Mellyel búcsút intettél
Még nem tudom biztosan kinek a hibája
Hogy a boldogság is halálarcot ölthet
Bár újra itt lennél...

Még érzem tested lüktető dallamát
Még egyesül a gondolat a múlt képeivel
Ami megmaradt
Még tapintom szavaid bársonyos élét
Még élénkít illatod ismerős felhője
Bár a jelen megszakadt.

Még titokban besurranok féltett álmaidba
Még ápolom a lelked rezdüléseit
Mit elrejtettél
Még elmerülnék szemed tiszta tükrében
Még lenyúlik két karom a szerelmünk felé
Mit elejtettél.

Még feltör a sóhaj kiszáradt torkomon
Még utat nyitnék szívem forró kapuján
Ha te is szeretnéd
Még csókolnám ajkad a kifulladásig
Simogatnám bőröd csiklandós völgyeit
Ha újra engednéd.

De távolodó lépteid halk koppanása
S az utolsó könnycsepped sós íze arcomon
Jelzi, hogy elmentél
Elvitted a jövőt, megölted a jelent
De nem veheted el a múlt lázas képeit
Se azt, hogy szerettél!

Szeress

Szeress! Akkor is ha a világ
Ellenem esküszik
Ha a zord jövö szele
Pusztítva álmot ölt
Szeress akkor is
Ha terveink elúsztak
S minden drágakincsünk
Darabokra tört.

Ha megkésett pillanatok
Elillant remények
Gyászba öltözött
Emléke kísért
Ha az ég, a föld a tenger
A nap, a hold, a csillag
S minden földi ember
Kárhozatra ítélt.

Szeress! Akkor is
Ha elhervaszt az idö
Megcsúfol a lét
Rongyossá tesz az élet
Ha felborul a rend;
Vért izzad az ég
Jeget szül a nap
S a tél forróságként éget

Szeress, mert esküt tettél
S én ezért zsenge, ifjúkori
Éveimet adtam
Mert te vagy a jobb felem
Kit az égiektöl
Ajándékba kaptam.

Változatlanul

Mint monoton gépek fullasztó zöreje
Úgy dobban a szív, s minden tompa ütem
Csattan az elmében.
Vágytalan percek morcos döreje
Durrog a néma lélegzetben, a sóhaj szüzen
Ül a lélek vermében.
Nem fúj a szél, nem járja táncát
Feldúlt hangyabolyként a lét álmos örvénye
Szemtelen unalom a bilincsek kulcsát csörgeti
Míg szürke képekben hanyagul tündököl
A változatlanság fojtó törvénye.

?!

Színtelen, szagtalan, vágytalan, perctelen
Nyugtalan képtelen élet
Áldjam a sorsot, amiért szemtelen
Szerelem tüzében égek?
Vagy szórjam az átkot
Amelyben vásott
Kölyökként dacol az énem
S tűrjem, hogy hazugság permete szálljon

Arra mit igaznak véltem?!
Szívtelen, kedvtelen, hirtelen hangtalan
Szertelen súlytalan holnap
Egyszer a sarkamban lihegsz
Máskor nem tudom merre jársz, hol vagy?
Várjam a lépted
Amelyben ének
Csendül, vagy mennydörgés robban?
Vagy naivan higgyem, hogy mellettem állsz
Velem vagy jóban és rosszban?!

Fénytelen, parttalan hontalan bűntelen
Gondtalan vértelen álom
Éjszaka tündérmesékkel átszőtt
Gyémánt arcodat vágyom
Vagy éljem a jelent
És amit teremt
Azt formáljam azzá, mit kérek?
S talán egy napon, ha kedvez az ég is
Álommá válik az élet.

Nem tudhatod...

Nem tudhatod, milyen az
Mikor gyilkos örvényként
Magába szív a fájdalom
Hideg kötáblák jégkarja ölel
Kitagadt gyermekként
Minden lépted alatt izzik;
A megvetö szánalom.

Nem tudhatod, milyen az
Mikor verejtékes testeden
Ágyaz meg magának a szenvedés
Kezedet fogja a halál
Gyötrö fáradtság szolgája vagy
S minden percedet kitölti
A holnaptól való rettegés.

Nem tudhatod, milyen az
Ha a keserüség utat tör magának
Mint elhanyagolt síron a gaz
Mikor az örület határát súrolva
Étlen szomjan, rongyosan-szegényen
Mindenki ellened van
Mindenki magadra hagy.

Nem tudhatod, s ne is tudd meg!
Csak hagyd, hogy úrrá legyen rajtad
A jóindulat, a segítö szándék
Mert a nyomorban élöknek
Egy bíztató mosoly, egy szelet kenyér
Bátorító tekintet, vagy egy kedves szó
Is lehet igazi ajándék.


Miért?


Fásult, vén szememnek tompa fénye
Lassan kihunyni kényszerül
Az idő mély barázdákat festett
Aszott testemre ékszerül.
Miért kell felednem hamvas bőröm
illatos, bájos emlékét?
Miért lesz varázsos tekintetemből
Régen megfakult emlékkép?

A hangom bársonyos lüktetése
Lágy dallam volt a füleknek
Most egykori feszes testemen
Rémes fekélyek születnek.
Hajdani szépségem virágzása
Csak egy homályos látomás
Miért lett dallamos hangomból
Fülsértő, öreg károgás?

Szerelmem megvadult karjaiban
Naponta újjászülettem
De megtört az élet harcaiban
S mélyre kellett őt temetnem.
Most miért kell magányosan várnom
Lelkem utolsó sóhaját?
Miért nem hallgatja meg senki
Egy öregasszony óhaját?

Vége. Megsebesített az élet
Kezed helyett botomat foghatom
Nem éltetnek már hamis fények
A vénségem örök borzalom.
Gyilkos gyógyszer táncol a kezemben
Víz után kapar a torkom
Sós könnyeim árja egyre pereg
S megpecsételi a sorsom.



Horváth Beatrix verseinek olvasásakor az volt az első gondolatom, hogy valószínűleg nem először fog tollat a kezébe, hogy versben fejezze ki magát. S bár a szerzőről nem tudtam sokat, úgy érzem, hogy a személyes hangvétel, az erőteljes nyitottság, a lázadó őszinteség, a versek témája: az öregség és sokhelyütt a reménytelenség is – sokmindent elárult róla.
Véleményem szerint az itt olvasható versek formailag megállják a helyüket – jelen van a ritmus, a rímek, és néhány drámai kép is megragadta a figyelmemet. A megrázó tartalmon túl ezen  utóbbi elemeket tartom érdemesnek kiemelni.
Hadd soroljak fel néhány példát -  “Fájóbb a biztos, mint a bizonytalan / A száguldó vonat alatt kettétört a sín” az Elemzés című versből, vagy a Szeress címűből a következő sorok: “Jeget szül a nap / S a tél forróságként  éget”.
 
Egészében a Még című verset tartom a legjobban sikerültnek, amelyben a lírai hangvétel mellett érdemes észrevenni néhány kifejező képet: “Még tapintom szavaid bársonyos élét” , vagy a “Még lenyúl két karom a szerelmünk felé/ Mit elejtettél”.
 A Szeress című verset hullámzó, olykor drámai, olykor gyengébb, szokványosabb kifejezésmód jellemzi, de ez a változó minőség általában elmondható mindegyik írásról.
 A Változatlanul című vers tömörségével és találó képeivel szemben a cím nélküli (?!), a Nem tudhatod és a Miért szinte tragikusan szomorú, elkeseredett hangja, illetve a hosszas felsorolások, a jelzők halmozása, úgy érzem, gyengíti a verseket, bár ezekben is találhatók finomabb, lírai elemek, hangulatok, mint például a következő: “Várjam a lépted / Amelyben ének / Csendül, (…)”

Engedje meg, hogy a továbbiakban sok alkotói örömet kívánjak,
Tisztelettel,
Bolmant László




 
Kapcsolódó linkek
· Több hír: Fiatal írók rovata 2007/2008
· Több hír: szmit


Legolvasottabb hír ebben a rovatban:
Fiatal írók rovata 2007/2008:

Crane Tresaille

Hír értékelése
Értékelés: 5
Szavazat: 1


Értékeld ezt a hírt:

Kiváló
Nagyon jó
Jó
Átlagos
Rossz

Parancsok

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat

Ehhez a hírhez nem lehet hozzászólni.




Web site powered by PHP-Nuke
All logos and trademarks in this site are property of their respective owner. The comments are property of their posters, all the rest © 2005 by me.


Oldalkészítés: 0.40 másodperc