Üdvözöl a(z) SZLOVÁKIAI MAGYAR ÍRÓK TÁRSASÁGA!
Hungarian Slovak 
 FŐOLDAL | TAGJAINK | ALAPSZABÁLY | TISZTSÉGVISELŐK | DÍJAINK | ELÉRHETŐSÉGEINK | SZPONZORAINK |
Opus - szlovákiai magyar írók folyóirata
Arany Opus Díj - főoldal
Jócsik Lajos-breviárium
Díjazottak
Szociális Alap
Szolgáltatások
· Híreink
· Rovatok
· Irodalomórák
· Rendezvények
· Pályázatfigyelő
· Kritikák
· Köszöntők
· Könyvajánló
·Fiatal Írók Köre
· Fiatal Írók Rovata
· Arany Opus Díj
· Jubilánsok
· Hazai magyar Lap-és Könyvkiadók ajánlata
· Képgaléria
· Emlékhelyeink
· Rólunk írták
· Hírek archívuma
· Linkajánló
· Keresés
· Jelentkezési lap
·Választmányi határozatok
Naptár
Október
Vas Hét Ked Sze Csü Pén Szo
  1 2 3 4 5 6
7 8 9 10 11 12 13
14 15 16 17 18 19 20
21 22 23 24 25 26 27
28 29 30 31  
Szavazás
Mit gondolsz a weboldalunkról?

Nagyon jó!
Elég jó...
Nem elég jó...
Nagyon rossz!



Eredmények
Szavazások

Szavazat 19520
Linkajánló
 Fiatal írók rovata: B. Patrik verse

Fiatal írók rovata 2007/2008
Szerelemtemető



I.

Napnak arca régen alszik,
Csak a Holdé már az éj.
A tó vize némán zajlik,
Két testet csókol a fény.

Az éji lepke láng után kutat,
Vakon szállva eltéved.
Egy illat mégis új utat mutat,
Megtalálja az Édent.

Rózsát lel a sötétségben,
Suttogó lelke vezette.
Szerelmesek testfényében
Virágszívét meglelhette.

Gyönyörű volt rég a pázsit,
Tűznek fénylő lángja védte.
Eltűntek, mint mély Atlantisz,
Letaposva, feketéllve.

Mégis szebb nélkülök a táj,
Fák lombjain madár szól.
Éneke éjnek száll ajkán,
Testük ízesőn tombol. 

A Hold nekik szívük fénye,
Sóhajaik szállnak szélbe.
Elárvult mindők szemérme,
Test testnek lett menedéke.

Perc nyelt magába órákat,
Hevült vérük mégsem fáradt.
A hajnal keleten árnyat
Eloszlatva, újra támadt.

Szerelembölcső lett az éj,
Önfeledt érzelemlajstrom.
Miért küldött hadat a vér,
Hogy a jó elaludjon?!

Istentelen fenevadak
Haláltváró acélkarddal.
Gyilkosok és féligholtak
Jöttek fagyott pirkadattal.

Villódzó penge volt az egy,
Sok ezer dög rontott rá.
Védekezőn rogyott el,
S nem kímélték aráját.

II.

A Hold fénye újra ragyog,
Tónak vizén csillámlik.
Sötétlőn kúszik habokon,
Ketté többé nem válik.

Vérük egy lett, mint a testük,
Mélyen föld alá temetve.
Szívük egy lett, mint a lelkük,
Bárányfelhőkbe emelve.

Tündék sírták regéjüket
Távolról jövő kószáknak.
Idegenből jött könnyüket
Hullatva, bún adózhattak.

Keltakereszt áll a parton,
Ős árnyéka lángként tombol.
Sok vérhajhász e sírhalmon
Élt meg gyilkoló hajlamot.

Szerelmet nem temethettek,
Fáradzásuk mind fölös lett.
Hisz két angyal a Mennyekben,
Mindörökre egymásé lett.

III.

Az éjlepke messzire szállt,
Szívrózsáját eltépték.
Te voltál az, aki ott állt,
S a rózsával hazatért.  



Amikor az első pillantást vetettem erre a műre, nagyot dobbant a szívem, hogy „végre egy kötött versforma, amit én annyira nagyon szeretek”. Itt aztán kell a pontosság, itt aztán nem él meg a léha felületesség! (Most ugyanazt mondtam kétszer, tetszik figyelni?) De jobb kétszer, mint hétszer. (A hetedik te magad…) Aztán sorban robbantak fel a csalódottság aknái. Az első versszak sorainak szótagszáma 8/7/8/7. Ez még rendben is lenne. De mi következik? 10/7/10/7 És hogy még bizarrabb legyen, van itt még 8/8/8/8, 8/8/8/7, 8/7/7/7, meg amit vízkeresztkor akartok. Ennyit a ritmusról.
Nézzük a rímelést. A vers következetesen hozza az a b a b rímelést, tehát a keresztrímet, de az egészre keresztet vethet az, aki alig produkál mást, mint ragrímet. De milyen bántó ragrímeket! Alszik–zajlik? Sötétségben–testfényében? Vezette–meglelhette? Ugye, ne soroljam tovább? Arról nem is beszélve, hogy egyszer jelen idő, aztán múlt, aztán megint jelen, aztán megint múlt, össze-vissza, mint lepke a lámpa körül? (A „legszebb” páros a „rontott rá–aráját”…, ezt már csak a „temethettek–mennyekben”szárnyalja túl) Ennyit a rímelésről.
És most nézzük az egésznek az értelmét, amely végül is a legfontosabb lenne, ha lenne. Aranynál tanultuk, hogy mi az a „balladai félhomály”… Itt, kérem, balladai sötétség van, és kétes, hogy felkel-e valaha a nap. Csak tapogatózunk, csak tapogatózunk, benyúlunk az éj leple alá, megfogunk mindenféle fertelmes dolgokat, aztán a végén minden a nyakunkba van varrva: „Te voltál az, aki ott állt, / S a rózsával hazatért.” Hát, kérem, én nem voltam. Azzal a rózsával én nem tértem haza, bár az ujjam tagadhatatlanul vérzik most, hogy a billentyűket nyomkodom.
Nézzük a részleteket. Mi az, hogy „Napnak arca régen alszik”? Szegény Napnak kijárna a névelő, aztán ejthetne néhány szót arról, hogy ha az arca alszik, akkor a többi része vajon mit is csinál? Aztán a tó vizét is megérné kifaggatni, hogy miképppen kell „némán zajlani”. Mert ha néma, akkor hogyan zajlik? Szinte látom az éj lepkét, ahogy láng után kutat. Megmozgat minden követ. Benéz minden parázs alá. Telefonon még az égető szükséget is felhívja… De a tűzimádók alszanak, és a lánglovagok feneke alatt se lobog paripa. És ekkor a lepke, tüzet nem lelvén (bizonyára ázott szárnyát merítette volna bele egy kis száradást meghonosítva a kelta rovásírásokon) „vakon szállva eltéved”. Hát persze a lepke nem amerikai képregényhős, ugye, hogy vakon is úgy küzd, mint egy brusz líbe oltott brusz vilisz. Nagy megkönnyebbülés, hogy egy új illat új utat mutat (kinek? a lepkének?), és megtalálja az Édent, ahonnét bizonyára kivettetett, amikor beleharapott az almaízű virágszirmokba… „Rózsát lel a sötétségben”… Hát sötét van? Az előbb még a Holdé volt az éj! Vagy ő csak tulajdonos, és a Csillag BT. működteti? „Suttogó lelke vezette”… Kinek a mije? Szerelmesek testfényében? Világít a testük? Akkor azok még evilágiak, vagy már… És virágszívét? Egybeírva így tehát a lepkének van olyanja. Összegezzük, mi történt eddig: Az alvó arcú naptól orvul megszerzett éjszaka a Holdé lett, de ő nem világít, mert ennyiért nem éri meg neki, a Csillag Bt. meg az emelkedő gázárakra hivatkozva szünetelteti a szolgáltatásokat. Mégis van fény, de nem ér rá, mert éppen testet csókol, egyszerre kettőt, tessék kitenni a piros karikát (az olvasó szeme alá). A lepke vak, de láng után kutat, nomármost ha világtalan, látni nem fogja soha, csak ha belerepül, s megég a tangabugyija. Akkor majd megtalálja, s hogy lesz-e benne öröme, kétséges. Persze a lepke szaglása kitűnő, messziről érzi a fény szagát, meg különben is, virágból van a szíve, ha jót akar szagolni, fel kell, hogy önnön mellényét szakítsa, tehát harakiri-pillangóról van szó, aki tulajdonképpen egy japán berepülő pilóta, kamikáze, és a lelke is olyan tájszólásban suttog, hogy maga sem érti, szótár meg nincs a közelben, különben is, ki tud a sötétben olvasni? Vagy világos van, csak ez a vak lepke számára (+ kancsal olvasó) nem világos? Mert a szerelmesek teste, ugye… De ebbe most ne menjünk bele, hisz „gyönyörű volt rég a pázsit”. „Tűznek fénylő lángja védte”…!!! Tehát nem sötét, tompa és homályos volt a lángja, ez már megnyugtató. De kit tud elképzelni egy olyan pázsitot, amit a tűznek a lángja véd???  Nem perzseli fel azonnal? Aztán az jön, hogy „Eltűntek…” (LOST és mindörökké?) Kik tűntek el? Előbb még a pázsitról volt szó, ami egyes szám. És mitől mély az Atlantisz? Ha elsüllyedt, akkor mélyen van, de nem mély. „Letaposva, feketéllve”…? Tehát Atlantiszt letaposták? A bibliai óriások? Vagy az új Harry Pótszer-kötetért tülekedő, kialvatlan szemű olvasók? „Mégis szebb nélkülük a táj”? Kik nélkül? Kit szavazunk ki? A szerelmeseket? (Nyomja meg az 1-es gombot!) A Napot és a Holdat? (Nyomja meg a 2-es gombot, vigyázat!, a Ghymes nem lesz boldog!) A lepkét az illatával együtt? (Nyomja meg a 3-as gombot!) A költőt a „versével” együtt? (Ne nyomjon meg semmit, olvasson figyelmesen tovább!) „Fák lombjain madár szól. / Éneke éjnek száll ajkán” Uff! Én kidőltem! Az éj, ez a piszok fekete valami képes a madár csőréből is kilopni a hangot! Csakhogy a madár éneke az ő ajkán szólhasson! Jogdíjbizottság, olvasod ezt? Per lesz! „Testük ízesőn tombol” Nyilván a madár és az éj testéről van szó, hiszen az előbb róluk olvashattuk ezt a szerzői jogos izét. A testük rajta van az ízesőn? És tombol? Hogy lehet, kérem, az ízesőre rámászni? (Aki tudja, írja meg!) És mi az az ízeső? Amikor beáll valaki a zuhany alá, és egyszerre zuhog a szájába a tej, a tea, a multivitamin juice és a kékfrankos?
De nehogy elfelejtsük, hogy a „Hold nekik szívük fénye”…! A balladai sötétségben egy kozmikus méretű szívműtét, ahol sóhajtoznak, mert rossz munkát végzett az altatóorvos. Kik is? Az olvasók, yeah. És most jön a kedvencem: „Elárvult mindők szemérme”. Tessék? Kihullott róla a szőr? Nekem ez jutott eszembe, de lehet, hogy túlságosan szemérmetlen vagyok. „Test a testnek lett menedéke.” Szeretnél a partnered bőrébe bújni? Most ezt is megteheted! De vigyázat! Mindezt egyelőre életfogytig tartó fegyházzal büntetik. És akkor perc nyel magába órákat, azt elhiheted. A hajnal újra támadt keleten. Micsoda megrázó kép! A hajnal minden nap újra támad, és nem volt még olyan nap, hogy ne győzött volna! Ezt csinálja utána valaki! Itt a versben persze most nem győzhetett, mert éjszaka volt továbbra is, mély balladai éjszaka, ráadásul „szerelembölcső lett az éj”. Ehhez a váratlan metamorfózishoz csak gratulálni tudunk. Bölcsőzsírtól fényesen, rogyadozó léptekkel bandukolunk tovább a sorok közt, és a kegyelemdöfés nem sokáig várat magára. Mert jön az „önfeledt érzelemlajstrom”. Ez gyönyörű, de komolyan! Érzelemlajstrom! (Mondd ki egymás után 35-ször, közben ízleld, kóstolgasd, és menj minél messzebb a nyitott ablaktól!) Én is tudok ilyeneket ám! Nézzük csak: szamurájlangström, csóklista, orgazmuscelsius (a fahreinheittel se rossz!), vágygalacsin, ölelésvektor, gyönyörbarikád, élvezetmustra, lihegéstamburin, oldódáspiknik, simításplecsni, jutalomkrinolin, széptevéskalocsni, bókinstrukció, kívánságrinocérosz, kedvességszaltó. Most csak kapásból ennyi jut eszembe, de azért lenne még… „Miért küldött hadat a vér, / Hogy a jó elaludjon?!” Hova küldött hadat a vér? Az agyba, hogy ott kardozzon szét mindent? Mert akkor a jó bizony örökre elalszik, meg a rossz is, a szépről nem is beszélve. Vagy oda küldte a hadat a vér, ahol jó keménynek illik lenni? Akkor a jó bizony ne aludjon el közben, mert oda a „szerelembölcső”, „az árva szemérem”, „s a test többé aligha tombol ízesőn”…
Megjelennek az „Istentelen fenevadak”. Pedig az isteniek mennyivel jobbak. Azok talán még a Szentföldet is felszabadítanák. „Gyilkosok és féligholtak / Jöttek fagyott pirkadattal.” Tehát már pirkad! A rendőrség meg persze tehetetlen. Még szerencse, hogy pirkadatkor a zombik és a vámpírok vízumja lejár. A „sok ezer dög” persze így is ráront, s nem kímélik az arát. Akkor ez most a Kill Bill 3-as? Az ara a föld alól is visszatér majd, hogy villódzó pengéjével pillanatok alatt miszlikbe aprítsa az olvasó idegzetét (aki ezt nem szeretné, most hagyja abba az olvasást, és evezzen nyugodtabb vizekre)…
A második rész jön most, még alacsonyabb költségvetésből. A Hold újra ragyog! Ketté többé nem válik! Hála a Minden6ónak! Úgy kell nekünk a kettévált Hold, mint keltakeresztnek az almakompót. A szív bárányfelhőkbe lett emelve. Hát ez Apocalypto! Tündék sírják regéjüket (akik szerint Csongorért, az nyomja meg az 1-es gombot, akik szerint a Gyűrűk uráért, az nyomja meg a távirányító REPEAT gombját). Jönnek távolról a kószák, nézik őket a honi kergék. A vérhajhászok héjanászosdit játszanak az avaron, ahol az árnyék lángként tombol, a fény pedig sötéten viháncol. Felhangzik a Nászinduló, hiszen két angyal a Mennyekben mindörökre egymásé lett. És csak most vették észre, hogy az angyalruha alatt vajmi kevés az izgalom, mert az angyaloknak nincs nemük. Sebaj. Úgy döntöttek, ezért az apróságért nem válnak el. Közösen nézik meg a 3. részt, amely szerencsére ügyesen levezeti az olvasóban az eddig szédítő magasságokba hágó izgalmat. Szerencsétlen, szegény, vak éjlepke szívrózsáját eltépték. A gonoszok. Pedig már megtalálta az Édent. Az illatot. Többé nem suttog a lelke, s tangabugyijáról is pereg a korom. Ráadásul „Te voltál az, aki ott állt, / S a rózsával hazatért.”
Laci, te! Hallod-e? Te voltál az az ürge! Hát nem emlékszel a hidegvíz illatára?
Kedves Mester! Köszönjük szépen ezt a későmodern ufópisztikus balladát! Már csak egy reményünk maradt (és talán az is meghal utoljára – villogó acélkard nélkül is), hogy mindezt nem gondoltad komolyan. Mi komolyan vettük, csak a buli kedvéért. (Most többes számban beszélek magamról, tetszik figyelni?) Tudatom leszakad.
Z. Németh István




 
Kapcsolódó linkek
· Több hír: Fiatal írók rovata 2007/2008
· Több hír: szmit


Legolvasottabb hír ebben a rovatban:
Fiatal írók rovata 2007/2008:

Crane Tresaille

Hír értékelése
Értékelés: 0
Szavazat: 0

Értékeld ezt a hírt:

Kiváló
Nagyon jó
Jó
Átlagos
Rossz

Parancsok

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat





Web site powered by PHP-Nuke
All logos and trademarks in this site are property of their respective owner. The comments are property of their posters, all the rest © 2005 by me.


Oldalkészítés: 0.14 másodperc