SZLOVÁKIAI MAGYAR ÍRÓK TÁRSASÁGA - Pegazus Alkotópályázat kiértékelése: Csanda Gábor

Tisztelt Pályázók,
elnézést, hogy egy negatív hírrel kezdem az értékelésem, de vegyétek úgy (plusz akkor még le is tegezlek benneteket), hogy minél hamarabb túl vagyunk a rosszon, annál édesebb lesz a jó.
Mondom is gyorsan, mivel nem vagyok kibékülve: ez a részvétel. Tizenöt pályamunka érkezett, s szerintem ez kevés. El kell gondolkodni a mentorkodás, a nyári tábor, a Textúra, s egyáltalán: az ún. kezdőkkel való törődés felett – mert ha kevesen jelentkeznek az alkotópályázatra, az nem a pályázók hibája. Nekik is jobb volna egy (ha nem is tömeges, de) szélesebb körben való megmérettetés, melyből ha győztesen kerülnek ki, ennek a győzelemnek az irodalmi értéke is nagyobb volna.

A benyújtott pályaművek közt egy olyat sem találtam, amely bizonyos fenntartásokkal, de ne volna közölhető, ugyanakkor egyetlen olyat sem, amely minden tekintetben javára válnék egy jó nevű irodalmi lapnak. S ez persze nem baj, sőt. Nagy megkönnyebbülést jelentett a munkák olvasása, főként azért, amit már említettem, hogy teljesen elhibázott szöveget nem kellett olvasnom. S itt most persze megint a mentorokra kell gondolnom: nagyon jóleső érzés, hogy a jelek szerint segítették a munkák megszületését és végső változatának kialakítását, miközben sajnálatos, hogy egyik szöveget sem tudták igazán versenyhelyzetbe s győztesnek kihozni. A továbbiakban az ízlésemnek megfelelő hat szöveget rangsorolom, hangsúlyozva, hogy mások (ol. a bírálóbizottság másik két tagjának) ettől akár teljesen eltérő véleményét is el tudom fogadni.
Emelkedő sorrendben: a James Delaney jelige négy verse közül a bekebel és a Három törtrész tetszett igazán: ez utóbbi azért, mert nyitánya meglepően jól felidézi Pilinszkyt. Második helyezettem a könyvmoly jelige Levegőt! című verse ragadott meg, ennek a palinódiának határozottan egyéni a felépítése. Oda kell figyelni a helyesírásra is, nem követelmény, csak ajánlat. A legsikerültebb lírai pályaműnek az Őszi légy jeligéjű, a Nő az árnyékban című mozaiksorozatot tartom: képzeletet megmozgató képek, jó szerkezet, idézem két sorát: „verset írni / annyi, hogy macska alszik a lábamnál”.
A prózai munkák közül, szintén emelkedő sorrendben: tetszett a Nick Grabowski jeligéjű (Szabadnap című) szöveg, azért, mert jó hangulata van, mikszáthosan elmés, jó a témája, élmény volt olvasni. A második helyre a Tónka jelige Az égig érő torony című prózáját sorolom, a téma ugyan kissé keresett s kissé banális, de nagyon jó a szerkezete, gazdag a szókészlete, jól eltalált szöveg. Nálam az első helyen a sakk jelige Júlia ajkai c. szövege végzett: hátránya, hogy funkciótlanul morbid a témája, nagy előnye viszont, hogy megüt egy hangot, és azt végig tartani tudja, kiváló stílusérzékkel. Ha nem lehet a versek és a prózák közt is egy-egy díjat kiosztani, magam a sakk jeligét emelném ki győztesnek.
Külön dicséretben részesíteném a Gyömbér jeligét: van érzéke a prózához, de kerülnie kell a naiv előadásmódot. Tetszett a Klákoz jelige verse is, egyetlen versről azonban nehéz következtetéseket levonni. Az agrip pina jelige érzi a szavak erejét és varázsát, de még nem biztos, hogy versben akar megszólalni.
Mindenkinek külön-külön és együtt is gratulálok. Az írást folytassák, ennél jobb tanácsom csak az, hogy mindennap írjanak, ha mást nem, legalább naplót. A sikerültebbnek gondolt prózát vagy verset pedig küldjék be az Opus folyóirat szerkesztőségének, mert a rendszeres megmérettetés fontos velejárója az íróvá válásnak.

Pozsony, 2019. július 22.
Csanda Gábor