Üdvözöl a(z) SZLOVÁKIAI MAGYAR ÍRÓK TÁRSASÁGA!
Hungarian Slovak 
 FŐOLDAL | TAGJAINK | ALAPSZABÁLY | TISZTSÉGVISELŐK | DÍJAINK | ELÉRHETŐSÉGEINK | SZPONZORAINK |
Opus - szlovákiai magyar írók folyóirata
Arany Opus Díj - főoldal
Jócsik Lajos-breviárium
Díjazottak
Szociális Alap
Szolgáltatások
· Híreink
· Rovatok
· Irodalomórák
· Rendezvények
· Pályázatfigyelő
· Kritikák
· Köszöntők
· Könyvajánló
·Fiatal Írók Köre
· Fiatal Írók Rovata
· Arany Opus Díj
· Jubilánsok
· Hazai magyar Lap-és Könyvkiadók ajánlata
· Képgaléria
· Emlékhelyeink
· Rólunk írták
· Hírek archívuma
· Linkajánló
· Keresés
· Jelentkezési lap
Naptár
November
Vas Hét Ked Sze Csü Pén Szo
  1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30  
Szavazás
Mit gondolsz a weboldalunkról?

Nagyon jó!
Elég jó...
Nem elég jó...
Nagyon rossz!



Eredmények
Szavazások

Szavazat 16164
Linkajánló
 Kritika: Juhász Katalin: Makacs foltok

Kritika
Több emlékezetes versélményt is tartalmaz Juhász Katalin negyedik verseskötete, a Makacs foltok.
Meglepő mottóval indít a könyv, Petőfi Sándor A helység kalapácsa című eposzparódiájának egy részletével. Akár a mottóban feltűnő „én” és „földöntúli izék” felől is olvashatnánk Juhász Katalin verseskötetét, ez azonban inkább leszűkítené értelmezésünk terét, ezért ajánlatosabb máshonnét indítani olvasásunkat.


A Makacs foltok versei úgy néznek szembe a magány, a reménytelenség, a kiszolgáltatottság, az öregedés visszafordíthatatlanságának, valamint az ember létbe vetettségének problémájával, hogy közben ez a szembenézés nyelvi problémaként is megjelenik: hogyan mondhatjuk ki, írhatjuk le életünk legmélyebb, legféltettebb titkait? Vannak-e szavaink egyáltalán önmagunkra, ha „mellé- / beszélni nincs pofád”, ha „Kikívánkozik, de hiába. Becsődöl a nyelv, a biztonságos”? Ez utóbbi idézet a kötet utolsó, Önmagát ringatja bele című versében található, s éppen helyzeténél fogva tanúskodhat a kimondás lehetetlenségéről, az elbeszélhetőség csődjéről.
Nem ilyen egyszerű azonban a helyzet. Hiszen a költészet nem a megnyert játszmák terepe, éppen ellenkezőleg: nyeremény helyett inkább a tét nagysága válik fontossá. Mint a kötet – véleményem szerint – legfontosabb, legösszetettebb (legjobb) versében, a József Attila-idézetekkel átszőtt Reménytelenül című szövegben. Fontos megjegyezni, hogy nem(csak) az idézetek miatt, hanem önmagában megálló értékei okán: „A létezés / egyszerű szépségét szerettem. Ahogy folytak ablakokből / lassú, sárga fények, és a vattapárnák szétszakadtak. / És rajzoltak szemem köré lázat. Mit megpámulok, most még / elporlad (...)” A vers az értékekkel teli létezés és az attól való megfosztottság élményét kétfajta szöveg közé helyezi, köztük bolyong. A lét is, ehhez hasonlóan, ellenőrizhetetlen erők mágneses terében imbolyog, s az egyéni akarat és boldogság ilyeténképpen csupán rajtunk kívül eső körülmények meglepő összhangjaként fogható fel.
A Makacs foltok tudatos kompozíció: nagyszerűen osztják fel a dőlt betűvel szedett, címtelen, a tartalomjegzékből is kihagyott „versek”, szövegmegállók: „Egy elhajított karórán a másodpercmutató / hidegen körbe jár.” Ezek a kurzívval szedett szövegek megállítják az olvasót, elgondolkodtatják – abszolút a helyükön vannak: „Elfojtani a szánalmat szivemben? Elengedni a sok becsületszót fülem / mellett? Talán ez a lázadás. Aztán lekuporodni, a szőnyegre pisálni. / Hadd maradjon nyomom.”
A Makacs foltok gyengébb (közepes) darabjai szerintem azok a versek, amelyekben túl egyértelműen jelenik meg a létről való beszéd, s így az semmitmondóvá válik: „egyensúlyozom a lét jeges ösvényén”. Versben, véleményem szerint, úgy kellene a létről beszélni, hogy ne legyen benne a lét szó, úgy az univerzumról, hogy ne legyen benne az univerzum szó, ellenkező esetben túl direkt az irány. Néha fölöslegesnek, versbe nem illőnek éreztem egy-egy indokolatlan poént: „Nincs egy bizonyos ponty”, „büszke seggre esések”. Ezeken túl Juhász Katalin verseskötete a lecsupaszított, katartikus, önmagába záruló, saját használatú nyelv izgalmas újragondolása: „Mit mondhatnék? A kötőszókon kívül minden kifütyülendő.” Vagy másként: „szám ízével nyelvemen”.
Németh Zoltán

Plectrum, Losonc 2006



 
Kapcsolódó linkek
· Több hír: Kritika
· Több hír: szmit


Legolvasottabb hír ebben a rovatban:
Kritika:

Kulcsár Ferenc: Bálám szamara

Hír értékelése
Értékelés: 0
Szavazat: 0

Értékeld ezt a hírt:

Kiváló
Nagyon jó
Jó
Átlagos
Rossz

Parancsok

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat





Web site powered by PHP-Nuke
All logos and trademarks in this site are property of their respective owner. The comments are property of their posters, all the rest © 2005 by me.


Oldalkészítés: 0.12 másodperc