Üdvözöl a(z) SZLOVÁKIAI MAGYAR ÍRÓK TÁRSASÁGA!
Hungarian Slovak 
 FŐOLDAL | TAGJAINK | ALAPSZABÁLY | TISZTSÉGVISELŐK | DÍJAINK | ELÉRHETŐSÉGEINK | SZPONZORAINK |
Opus - szlovákiai magyar írók folyóirata
Arany Opus Díj - főoldal
Jócsik Lajos-breviárium
Díjazottak
Szociális Alap
Opusonline
Szolgáltatások
· Híreink
· Rovatok
· Irodalomórák
· Rendezvények
· Pályázatfigyelő
· Kritikák
· Köszöntők
· Könyvajánló
·Fiatal Írók Köre
· Fiatal Írók Rovata
· Arany Opus Díj
· Jubilánsok
· Hazai magyar Lap-és Könyvkiadók ajánlata
· Képgaléria
· Emlékhelyeink
· Rólunk írták
· Hírek archívuma
· Linkajánló
· Keresés
· Jelentkezési lap
·Választmányi határozatok
Naptár
Március
Vas Hét Ked Sze Csü Pén Szo
  1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30
31  
Szavazás
Mit gondolsz a weboldalunkról?

Nagyon jó!
Elég jó...
Nem elég jó...
Nagyon rossz!



Eredmények
Szavazások

Szavazat 32991
Linkajánló
 Kritika: N. Tóth Anikó: Fényszilánkok

Kritika
Bár a legtöbb kritika, amely N. Tóth Anikó Fényszilánkok című regényéről íródott, hangsúlyozta, hogy a regény történetei három hang, három elbeszélő nézőpontján keresztül jelennek meg, én kb. a szöveg harmadáig-feléig minden hang- és nézőpontváltást külön történetként olvastam.
Nem jöttem rá, illetve egy idő után nem akartam rájönni arra az olvasásmódra, amely három jól azonosítható, illetve megkülönböztethető hangra redukálná a szöveget. ĺgy a Fényszilánkok egy kaleidoszkópszerűen, széthangzó elbeszéléstöredékekből felépülő regényként állt elém, amely elveti az egységes nézőpontok és identitások lehetőségét, és az egyes történeteket úgy másolja egymásra, hogy azok sosem azonosítódnak maradéktalanul.


Ez a sokhangúság volt számomra a regény legfőbb erénye.
A Fényszilánkok másik erénye kétségkívül az, hogy mesterien játszik el a magyar prózaírói hagyományok némelyikével, és ejti el, függeszti fel azokat. Ez a „játszás” azért izgalmas, mert egyébként szinte összebékíthetetlen hagyományok találkoznak különös módon a regény erőterében. Ilyen például a magyar realizmus valóságábrázoló faluregénye, a Mészöly Miklós nevével fémjelezhető prózaírói hagyomány, a monológokból építkező regény hagyománya (például Cseres Tibor Hideg napokja ilyen), a fényképolvasó regény, az utóbbi évtizedek aparegényei (Esterházy Péter és Kukorelly Endre művei jutnak hirtelen az eszembe). Ez utóbbi két hagyomány azért különösen érdekes, mert a Fényszilánkok esetében különös módon kapcsolódnak össze: a tirázsból tudható, hogy a kötet fotói a szerző édesapjának, Tóth Istvánnak a művei. Vagyis sajátos kettőskönyvről van szó: míg a szöveget olvasó számára a Fényszilánkok N. Tóth Anikó regénye, addig az albumot, a kötet képeit néző befogadó számára a Fényszilánkok Tóth István könyve. Kettős szerzőségről, szerzőpárosról van szó tehát, más-más művészeti ág feltételrendszerén belül.
A könyv a 20. század falusi társadalmát, annak megpróbáltatásait, tragédiáit szuggesztív nyelvi megjelenítőerővel adja vissza. Számomra viszont néha erőltetett volt a gyermeki nézőpont megjelenítése (itt N. Tóth Anikó meseírói vénája kerekedett felül), és a fényképész monológjai is néha direktnek, célzottnak tűntek. Kitelepítés, szövetkezetesítés, az ebből eredő börtönbüntetés, a falusi élet hétköznapjai, a szeretett fiú halála, a fényképészmesterség rejtelmei, a gyermeki világra csodálkozás, emlékezés és nosztalgia, illetve egy megmagyarázhatatlan titok: a regény fő témái nem az említett jelenetekben tűnnek fel. Viszont kétségkívül problémát jelenthetett az író számára, hogyan békítse össze a háromhangúvá tett, megszakított történetdarabkákat a regény műfajának célelvű cselekményt kívánó hagyományával. Véleményem szerint a Fényszilánkokban megjelenő fel nem oldott titokra éppen azért volt szükség, hogy a történetdarabkák „sehova sem vezető” cselekményei egyetlen titoknarratíva, titokmotívum által mégiscsak eljátsszák a regényre jellemző célelvűséget, mintegy a kényszerből erényt kovácsolva. Hogy végül a szöveg nem mondja ki, nem nevezi meg, mi a regény szereplőinek a közös titka, úgy vélem, csak a krimiolvasók számára csalódás.
Németh Zoltán

Kalligram, Pozsony, 2005



 
Kapcsolódó linkek
· Több hír: Kritika
· Több hír: szmit


Legolvasottabb hír ebben a rovatban:
Kritika:

Ardamica Zorán: heterotexxxtualitás

Hír értékelése
Értékelés: 5
Szavazat: 2


Értékeld ezt a hírt:

Kiváló
Nagyon jó
Jó
Átlagos
Rossz

Parancsok

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat





Web site powered by PHP-Nuke
All logos and trademarks in this site are property of their respective owner. The comments are property of their posters, all the rest © 2005 by me.


Oldalkészítés: 0.17 másodperc