Üdvözöl a(z) SZLOVÁKIAI MAGYAR ÍRÓK TÁRSASÁGA!
Hungarian Slovak 
 FŐOLDAL | TAGJAINK | ALAPSZABÁLY | TISZTSÉGVISELŐK | DÍJAINK | ELÉRHETŐSÉGEINK | SZPONZORAINK |
Opus - szlovákiai magyar írók folyóirata
Arany Opus Díj - főoldal
Jócsik Lajos-breviárium
Díjazottak
Szociális Alap
Opusonline
Szolgáltatások
· Híreink
· Rovatok
· Irodalomórák
· Rendezvények
· Pályázatfigyelő
· Kritikák
· Köszöntők
· Könyvajánló
·Fiatal Írók Köre
· Fiatal Írók Rovata
· Arany Opus Díj
· Jubilánsok
· Hazai magyar Lap-és Könyvkiadók ajánlata
· Képgaléria
· Emlékhelyeink
· Rólunk írták
· Hírek archívuma
· Linkajánló
· Keresés
· Jelentkezési lap
·Választmányi határozatok
Naptár
December
Vas Hét Ked Sze Csü Pén Szo
  1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31
Szavazás
Mit gondolsz a weboldalunkról?

Nagyon jó!
Elég jó...
Nem elég jó...
Nagyon rossz!



Eredmények
Szavazások

Szavazat 31992
Linkajánló
 Kritika: M. Csepécz Szilvia: Egyszerű viselet

Kritika
Előrebocsátom, M. Csepécz Szilvia Egyszerű viselet című regényét lektűrnek tartom, illetve ehhez képest szépirodalmi erudícióval megírt feminista lektűrnek vagy manapság divatos szingli-regénynek, amely a nőiségről és az öregedés problémájáról szól, de mégiscsak lektűrnek.
Manapság nem túl szerencsés irodalmi műfajokat fontossági sorrendbe, hierarchikus rendbe sorolni, a lektűrnek és az Egyszerű viseletnek azonban mégiscsak olyan ismérvei vannak, mint a túl könnyen azonosítható történetszövés és téma, a nem túl összetett világlátás és problematika, a leegyszerűsített kérdésekre adott leegyszerűsített válaszok. M. Csepécz Szilvia valószínűleg a közönségsiker miatt próbálta ki a lektűrregény műfaját, amely az ún. szerelmes regények hanghordozását, intonációját, közhelyeit használja fel jelentésalkotásra.


Műfajához képest a könyv leggyengébb pontjait azok a túlzottan lírai, patetikus, dőlt betűvel szedett szövegrészek jelentik, amelyek elhelyezését nem nagyon tudtam megindokolni a magam számára, és amelyek csak lazán kapcsolódnak az Egyszerű viselet sztorijához. Néhány példa: „Ki oldoz fel, ki tart meg? Megfulladok a vértajték kibuggyanásáig szorító, néma tenyérmelegben. Menni készülök, hogy ne féljek. Menni készülök minden seculumban. Menekülni. Tőled, akivel egyetlen, csillapíthatatlan erekcióba sűrített testen közösködünk. Nem éppen biedermeieres képzeletemet már agyongyötörte a vágóhidak hústrancsírozó élményévé zsugorított testisége, titkos országunk kocsmai fogadkozásokká esszenciálódott. Hol voltál, míg én a puszta semmiben lobogtam?” Vagy: „Áldd meg gyönyörű gyönyörünk! Aki Istent keresi, bárhol megtalálja. Mindenkire sor kerül, miért ne higgyem?! Madarak a megzengő égben, miért ne higgyem?! Mintha mezőkön lángoló mályva lennék, gyermekhangok, sok nyíló virág édes zenéje.” Vagy: „Győzve, ha vesztünk, győzve, ha győzünk, mondd, énekelnél? A halál undok arc, a kés szabadon játszik. Kenyérre hull majd az első csepp vér, csak egy ringató ölre vágyom! Csitul a szorongás, lohad a láz, jajongó boldogság az este.” Ezek a részletek számomra hiteltelenné teszik, s csupán egy lektűr illusztrációjává merevítik azt a merész, bátor, szokatlanul nyers hangot, amely a regényben a női sorssal való szembenézésre buzdít. Bár ezek a részek is meglehetősen leegyszerűsítők, de éppen ezért döbbenthetik rá az olvasót egy élő, nyitott társadalmi problémára. Hiszen a regény a patriarchális, férfiuralmú rend elnyomó erejét férfiba kódolt örök lényegnek tartja, megváltoztathatatlan energiának, s a nő ennek az energiának a szenvedő alanya, a férfi vágyának kitett massza, hústömeg. Eszerint a férfi az általa berendezett társadalmi rend által olyanná erőszakolja, faragja a női húst, hogy az a férfivágyakat a leginkább kielégítse: „Ember a férfi, te meg egyél, legyél! Legyen szép, húspárnák közé vágott szemformád, póktokád, süldőhájad, majdan szopásra kész barna mellgombjaid, rózsaszínre gömbölyödött egyebeid! Legyél kívánatos, de intelligens, pláne diplomásan papírokos semmiképp! Az nem paszszol a havibajos XX kromoszómáidhoz. Mert a biogerjedelemtől karcosan hamis hangjukat és őszintén őszintétlen hímtagjukat nekieresztő XY-os egyedek már a puszta, amúgy értelmesnek tűnő félmondataid hallatán elállnak gyereknemzéstől, jegygyűrű-vásárlástól... Az életcél így az íkúban marad, a vibrátor meg a fiókban.”
A feminizmus így azonban csupán illusztráció marad, a szépirodalom meg lektűr.
Németh Zoltán

AB-ART, Pozsony, 2004



 
Kapcsolódó linkek
· Több hír: Kritika
· Több hír: szmit


Legolvasottabb hír ebben a rovatban:
Kritika:

Ardamica Zorán: heterotexxxtualitás

Hír értékelése
Értékelés: 0
Szavazat: 0

Értékeld ezt a hírt:

Kiváló
Nagyon jó
Jó
Átlagos
Rossz

Parancsok

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat





Web site powered by PHP-Nuke
All logos and trademarks in this site are property of their respective owner. The comments are property of their posters, all the rest © 2005 by me.


Oldalkészítés: 0.11 másodperc