Üdvözöl a(z) SZLOVÁKIAI MAGYAR ÍRÓK TÁRSASÁGA!
Hungarian Slovak 
 FŐOLDAL | TAGJAINK | ALAPSZABÁLY | TISZTSÉGVISELŐK | DÍJAINK | ELÉRHETŐSÉGEINK | SZPONZORAINK |
Opus - szlovákiai magyar írók folyóirata
Arany Opus Díj - főoldal
Jócsik Lajos-breviárium
Díjazottak
Szociális Alap
Szolgáltatások
· Híreink
· Rovatok
· Irodalomórák
· Rendezvények
· Pályázatfigyelő
· Kritikák
· Köszöntők
· Könyvajánló
·Fiatal Írók Köre
· Fiatal Írók Rovata
· Arany Opus Díj
· Jubilánsok
· Hazai magyar Lap-és Könyvkiadók ajánlata
· Képgaléria
· Emlékhelyeink
· Rólunk írták
· Hírek archívuma
· Linkajánló
· Keresés
· Jelentkezési lap
Naptár
November
Vas Hét Ked Sze Csü Pén Szo
  1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30  
Szavazás
Mit gondolsz a weboldalunkról?

Nagyon jó!
Elég jó...
Nem elég jó...
Nagyon rossz!



Eredmények
Szavazások

Szavazat 16148
Linkajánló
 Németh Zoltán és Csillag Lajos a két Arany Opus Díjas 2016-ban

HíreinkNovember 25-én, Dunaszerdahelyen, a Vermes-villában, ünnepélyes keretek között Németh Zoltán és Csillag Lajos vette át az Arany Opus Díjat Hodossy Gyulától az SZMÍT elnökétől.
Az alábbiakban a háromtagú zsűri - Tőzsér Árpád, Grendel Lajos és Keserű József - véleménye olvasható a beküldött pályaművekről.
A díjazottaknak szívből gratulálunk!

képek:itt


Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Barátaim!

Idén újra az a megtiszteltetés ért, hogy tagja lehettem az Arany Opus pályázat zsűribizottságának. Mivel – ha jól számolom – ez már a ötödik zsűrizésem, lassan elmondhatom magamról, hogy van némi áttekintésem az Arany Opusra beküldött pályázatok jellegéről és minőségéről. Természetesen nem áll szándékomban sem valamiféle összehasonlító elemzést végezni, sem a statisztika oltárán áldozni, mindössze a tavalyi – még frissnek mondható – tapasztalataimmal vetném össze röviden az ideieket.
    A tavaly beérkezett pályázatok színvonalával – mint ahogy az legutóbbi beszámolómból kiderülhetett – nem igazán voltam elégedett. Meglehetősen sok dilettáns pályamű íródott, és kevés volt az olyan, amely tartalmazta azt a többletet, amelyet az ember elvár egy pályadíjas alkotástól. Ebből a szempontból az idei termés jobbnak mutatkozott. Néhány kivételtől eltekintve szinte minden pályamű felmutatott valami értékelhetőt. Sokat elárul az is, hogy míg tavaly csak egyetlen kiemelkedő szöveg született (meg is nyerte a pályázatot), idén több nagyszerű alkotás közül kellett kiválasztanunk a legjobbat, illetve legjobbakat, mert ezúttal külön kategóriában versenyzett vers és próza.
    Vers kategóriában kiemelkedtek a mezőnyből a szeptember és a Le Ngoc Dung „Jade” névre keresztelt pályázatok. Szeptember versei – talán nemcsak a jelige miatt – Oravecz Imre költészetét juttatták eszembe. Az ő verseire jellemző tárgyilagosság (ami nem azonos a tárgyiassággal) és fegyelmezettség köszönt vissza a Fölolvasás, a Pompa, a Zsákmány valamint a Szilvamag című versekből. Ezekben a szövegekben a versbeszédet az emlékezés intimitása és a díszítettség visszafogott jellege (de nem alulretorizáltsága) teszi helyenként nagyon erőteljessé. Az apa visszatérő alakja nem magasztosul fel – az ehhez szükséges pátosztól mentesek e költemények –, ehelyett a lírai én és az apa közötti dinamikus viszony kerül előtérbe.
    Le Ngoc Dung „Jade” három verse a különböző irodalmi hagyományok és a nyelv szerepét állítják előtérbe. A Johann Wolfgang von Goethe Szklenófürdőn szerkezete bizonyos szimmetriát mutat: az első felében kérdések, a másodikban állítások fogalmazódnak meg (amelyek azonban nem adnak választ a feltett kérdésekre), az utolsó sor végén pedig egy felkiáltójel díszeleg. A versben uralkodó depoetizáló beszédmód sajátos fogalmi elvontssággal párosul, amelynek köszönhetően a jelentésadás automatizmusa felfüggesztődik. A Juan Ramón Jiménez Palos de la Frontera kikötőjében – amelynek főszereplője a versben gyakran emlegetett spanyol nyelv – alapvetően más jellegű, mint az előbbi: jóval nagyobb szerepet kapnak benne az olyan, hagyományosnak mondható költói eszközök, mint a halmozás és az ismétlés. A vers valójában nem más, mint egy lendületesen áradó monológ, amelyben a nyelv elveszíti eszközfunkcióját és a performatív vonatkozásai kerülnek előtérbe. A James Joyce Triesztben című aversben ugyancsak a nyelvé a főszerep, de itt már nem a spanyol (vagy más nemzeti) nyelv kerül előtérbe, hanem a nyelvteremtés gyakorlata. A személyes hangvétel (a vers beszélője maga James Joyce) nem jelent elmozdulást a vallomásos jelleg felé, éppen ellenkezőleg, a versben végig a reflektált beszédmód uralkodik, miközben a szöveg a nyelv idegenné válásának tapasztalatával szembesíti az olvasót.
    A prózai alkotások közül kiemelném a yetinyoma jeligével ellátott, Checkpoint Charlie című szöveget. A novella – amely a maga rövidségében is képes érzékeltetni az elbeszélő egzisztenciális döntésének súlyát – a Kosztolányi-féle novellahagyomány örökségét viszi tovább jó érzékkel. Az életválságba jutott elbeszélő története – minden banalitása ellenére – hordozza magában azt a többletet, amely minden jó szövegnek a sajátja. A letisztult stílus mellett figyelemre méltó a szöveg felépítése is. A bogarak irtásának története – ezzel indul a novella – metaforikus háttérként szolgál az elbeszélő saját történetéhez, amit a befejezés is megerősít.   
    A próza kategória győztese – a zsűri közös megegyezése alapján – azonban mégsem a Checkpoint Charlie lett, hanem az ujjgyak jeligére hallgató pályázat, melynek címe: Kilégzés utáni halk zörej. Az epizodikus szerkezetű elbeszélés egy ikerpár történetét meséli el a túlélő testvér szemszögéből. Az elbeszélés úgy tudja elénk tárni az emberi szenvedés képeit, hogy az ikertestvér elvesztésének tragédiáját nem silányítja melodrámává. Érdekes módon ebben a szövegben is szerepet kapnak az ízeltlábúak – név szerint Olga, a pók –, de jelentésük kevésbé nyilvánvaló. A Kilégzés utáni halk zörej éppen e miatt a nyitottság miatt olyan izgalmas szöveg; többször is képes meglepni az olvasót valami váratlannal. A fotográfiáról írt könyvében Roland Barthes punctumnak nevezi azokat a momentumokat, amelyek a befogadás során előre nem látható módon meghökkentenek, valósággal belénk szúrnak. Ujjgyak elbeszélése ennek iskolapéldája lehetne.
    Végezetül engedjék meg, hogy kifejezzem hálám és nagyrabecsülésem azoknak a szerzőknek, akiknek szövegei megörvendeztettek a zsűrizés során, a nyerteseknek pedig szívből gratuláljak.

Keserű József


Arany Opus 2016
 
Az idei, 2016-os Arany Opus irodalmi-alkotói verseny háromtagú bírálóbizottságának eszmecseréi és vitái során töbször megfogalmazódott a vélemény: prózát és verset nehezen lehet ugyanazon kritériumok szerint megítélni, a jövőben tehát szükséges volna külön díjazni az egyik, s külön a másik műnemet. Ezúttal (a SzMIT vezetőségével egyetértésben) úgy oldottuk meg a dolgot, hogy a rendelkezésünkre álló egyetlen díjat megosztottuk, s külön díjazzuk a legjobb vers- és külön a legjobb prózai pályamunkát.
                Azt hiszem, az Arany Opus történetében először fordult elő, hogy a beküldött kéziratoknak tulajdonképpen több mint negyede (20-ból 6) lehetett volna díjazott.  Bírálóbizottságunk munkája során ugyanis az első körben ennyi pályamunka kapott pontot, azaz jelölést. De mivel ezen a fokon a hat jelölt közül csak egy nyerte el minden tagunk maradéktalan tetszését, azaz csak egy kapott maximális pontszámot (hármat), újabb szavazási fordulóra volt szükség.
                Érdemes megtekinteni az első kör jelölő listáját (első helyen a jeligét, utána a pályamű címét, végül a kapott pontok számát tüntetem föl):
                1. „Szeptember”: Csendélet (vers) – 2 pont
                2. „ujjgyak”: Kilégzés után halk zörej (próza) – 2 pont
                3. „Dwij”: Mielőtt Berlioz meghalt… (próza) – 2 pont
                4. „Le Ngoc Dung „Jade””: Variációk klasszikusokra (vers) – 3 pont
                5. „„yetinyoma”: Checkpoint Charlie (próza) – 1 pont
                6. „vonulás”: Mint a költöző madarak (próza) – 1 pont.
 
                Amint tehát a jegyzékből is kitűnik, a hat jelöltből csak egy kapott három pontot, háromnak viszont teljesen azonos volt a pontszáma, tehát ha úgy vesszük, közülük, a „Le Ngoc Dung „Jade”” mellett, bármelyik lehetett volna győztes.
                A második és harmadik szavazási körben alakult ki a végső helyezési rend.
                2016-ban tehát a líra műnemében első lett „ Le Ngoc Dung „Jade”” jeligés pályázónk, Variációk klasszikusokra c. pálymunkájával, az epika műnemében pedig az „ujjgyak” jeligés pályázónk, Kilégzés után halk zörej c. pályaművével.
                Az első körben jelölt hat pályamunkáról általában azt kell elmondanunk, hogy tanúságuk szerint mintha valamiféle „szlovákiai magyar” irodalmi profizmus volna kialakulóban, s ez alatt azt értem, hogy mindegyiken érezni a megbízható irodalmi műveltséget, olvasottságot, nyelvi-poetikai biztonságot, de valami enyhén másodlagossá, „szlovákiai magyarrá” teszi őket: szinte valamennyinek meg lehetne találni az előzményeit a klasszikus vagy jelenkori magyar és világirodalomban, amely persze egy bizonyos pontig felfogható akár intertextualizmusnak, korábbi szövegek „felülírásának” is, de ilyenkor nagyon vigyázni kell az arányra s az idegen hatások feldolgozásának módjára, mert az „intertextualizmus” mint módszer nagyon könnyen az epigonizmus vádjával találhatja szemben magát. (Emlékezzünk csak: nem is olyan régen egyenesen Esterházy Pétert vádolta meg egy német szerző úgymond „lopással”, mivel a magyar író valamelyik művében hosszú bekezdéseket talált a saját írásaiból.)
                „ Le Ngoc Dung „Jade””, a versműforma első helyezettje már a három darabból álló ciklusa címében is jelzi, hogy a kompozícióban afféle rájátszásokkal, imitációkkal, irodalmi utalásokból összeszőtt művekkel találkozunk: Variációk klasszikusokra. Ezeket a verseket azonban még véletlenül sem lehetne megvádolni epigonizmussal, mert a szövegköztiség nem idézetek (átvételek) vagy átírások szintjén valósul meg bennük, hanem inkább valamiféle nyelvi-fogalmi sűrítésű, ad absurdum absztrahált filozófia és irodalomelmélet-irodalomtörténet szintjén. Például a Johann Wolfgang von Goethe Szklenófürdőn c. szövegnek (a címben lévő direkt utalás után) elég az első két sorát elolvasnunk („Meg lehet felezni a vizet? / A levegőt, a fényt és a fémet? / Hidrogénre és oxigénre?”), hogy a Faust vegykonyhájára asszociáljunk. S ebben a vegykonyhában furcsa elegy készül: az anyag és szellem között olyan harmadik minőség, amit szükségből és mindközönségesen költészetnek szoktunk nevezni.
           Tulajdonképpen a próza műfajának első helyezésű írását (Kilégzés utáni halk zörej) is az intertextualizmus szervezi. Már a jeligéje, az „ujjgyak” is idegen szerzőre utal (amint tudjuk, Esterházy Péternek volt ilyen című rovata az Élet és Irodalomban). Maga a történet pedig (gyerekek állatokat kínoznak, s az erőszakos cselekedetek gyilkossággal végződnek) távolról Csáth Géza némely lélektani novelláinak meséjére (Anyagyilkosság, A vörös Eszti) emlékeztet. Az esetleges hatásokat azonban a szerző mintegy továbbgondolja: a záró jelenet, amelyben a nagynéni azt ígéri öccsének, hogy legközelebb a Vadölőt adja a kezébe, akár úgy is értelmezhető, hogy a gyermek az olvasmányai hatására követ el erőszakosságokat. Az alaphelyzet termékeny továbbfejlesztése az a motívum is, hogy az ikertestvér szereplőket csak a trikójuk szerint lehet megkülönböztetni, s mikor az egyiket meggyilkolják, a másik trikót cserél a halottal, mintegy azt jelezve, hogy ő is lehetne az áldozat. Meg talán a gyilkos is.
                Summa summárum: az idei Arany Opusról végre el lehet mondani, hogy a színvonala meghaladta az előzőekét, s hogy „opusai” ha nem is aranyból, de már nemesebb fémből készültek, mint a pályázatunk korábbi sokéves átlaga, s ezúttal nem a színvonaltalanságukról, hanem a bennük foglalt esztétikai minőségekről lehetett vitatkozni.
                A győzteseknek őszintén gratulálok.
 

 
 Tőzsér Árpád

              

 "A vers kategóriában nekem messze a Szeptember jelige a legjobb.  A próza más eset. Szerintem három írás kiemelkedik a prózamezőnyből: az ujjgyak, a Dwij és a yetinyoma. Mind a három közlésre érdemes. Mi több: az ujjgyak szerintem a legfölső szintet is megközelíti. Igazi novella. Nincs benne semmi fölösleges mondat. Igaz, egy kissé Csáth Gézára emlékeztet, de hát ez legyen a legnagyobb hiba. Kiforrott, érett írás, csak gratulálni tudok hozzá."

Grendel Lajos




 
Kapcsolódó linkek
· Több hír: Híreink
· Több hír: szmit


Legolvasottabb hír ebben a rovatban:
Híreink:

XIX. Tompa Mihály Országos Vers- és Prózamondó Verseny

Hír értékelése
Értékelés: 0
Szavazat: 0

Értékeld ezt a hírt:

Kiváló
Nagyon jó
Jó
Átlagos
Rossz

Parancsok

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat

Ehhez a hírhez nem lehet hozzászólni.




Web site powered by PHP-Nuke
All logos and trademarks in this site are property of their respective owner. The comments are property of their posters, all the rest © 2005 by me.


Oldalkészítés: 0.09 másodperc