Üdvözöl a(z) SZLOVÁKIAI MAGYAR ÍRÓK TÁRSASÁGA!
Hungarian Slovak 
 FŐOLDAL | TAGJAINK | ALAPSZABÁLY | TISZTSÉGVISELŐK | DÍJAINK | ELÉRHETŐSÉGEINK | SZPONZORAINK |
Opus - szlovákiai magyar írók folyóirata
Arany Opus Díj - főoldal
Jócsik Lajos-breviárium
Díjazottak
Szociális Alap
Opusonline
Szolgáltatások
· Híreink
· Rovatok
· Irodalomórák
· Rendezvények
· Pályázatfigyelő
· Kritikák
· Köszöntők
· Könyvajánló
·Fiatal Írók Köre
· Fiatal Írók Rovata
· Arany Opus Díj
· Jubilánsok
· Hazai magyar Lap-és Könyvkiadók ajánlata
· Képgaléria
· Emlékhelyeink
· Rólunk írták
· Hírek archívuma
· Linkajánló
· Keresés
· Jelentkezési lap
·Választmányi határozatok
Naptár
Március
Vas Hét Ked Sze Csü Pén Szo
  1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30
31  
Szavazás
Mit gondolsz a weboldalunkról?

Nagyon jó!
Elég jó...
Nem elég jó...
Nagyon rossz!



Eredmények
Szavazások

Szavazat 32991
Linkajánló
 Év Irodalmi Alkotása: jelige: "en passant"

Arany Opus Díj 2013Az emlékezet rejtett zugai

Prológus

Mindig olyan kedvesen utasítottál el... Bele lehetett őrülni... Az igazi barátság fiú és lány között azt jelenti, önzetlenül adsz magadból, jó szándékkal... a testedből, a lelkedből... játékosan, csak úgy, a hangulat kedvéért... no, meg a csikó korod miatt... nem túlértékelve a pillanat fontosságát... hisz minden pillanat fontos... mindig az akkori a legfontosabb... 
Az emlékezet évek, évtizedek múltán is, mint az aranyló borostyán, magába zárja a pillanat ízét, illatát, azét, amely talán értékesebb a többinél, s így maradandóbb is...
Lehunyom a szemem... Tapinthatóvá válik a virtualitásba süllyedt világ, a múlt  simogatóan bársonyos felülete... érzem, ujjaim alatt a test még most is rugalmas, csiklandoznak a pihék, tágulnak a pórusok, lélegzik a bőr... Újra ott vagyok...


_ . _


Tánciskola
( „a tánc egy vízszintes vágy függőleges kifejeződése“ – na ja...)

... Hrabal szelleme lengi be a termet. Keller úrelvtárs, a tánctanár tapsikol, polcos seggén feszül a fényesre kopott nadrág. Neje – akár a Keller-bolygó holdja – mellette pózolva mosolyog le a színpadról, állhatatosan...
- Kezdődjék hát a tánc! Maestro, music!
Keringő – könnyed, lágy suhanás át a bécsi erdőn... (minő balgaság suhanásban versenyezni!) Közös cél, közös diadal... jó a legjobbak közé tartozni – így, együtt... 
Szüleink, a táncparkett szélénél toporogva, könnyeik prizmáján keresztül igyekeznek belénk látni valamikori önmagukat...

Buli
( „ej, azok a ´80-as évek!“)

... A Társaság számára ez az iskolakapu-zárás előtti pánik időszaka... a való világ, a felnőttkor küszöbe előtti tépelődés ideje... átlépjük-e, vagy mégse? Nos, amíg döntünk, múlassuk együtt az időt, mi hasonszőrűek... BULIVAAAN!!!
Funky-ra vonagló barátné-testek sziluettje sejlik át az alkoholfátyolon, sötét lányhajzuhatag... Valami rémlik, egy homályos kép... egy fekete-fehér dagerrotípia... szobácska, beszűrődő moraj, zene... belső csend, óvatos kitárulkozás a bimbózó erotika leheletvékony burája alatt... meghitt percek, kettesben... Talán most... 
Váratlanul kivágódó ajtó... egy kattanás, s már kész is az említett fotó, kimerevítve a pillanatot, amikor a sötét lobonc épp hullámot vet a szoba légóceánján...
Betóduló röhögés, nyihogás.... filmszakadás...


Mozi
(„áldott legyen a Lumière fivérek neve!“)

... A magány érzése leginkább a nagyváros forgalmas utcáján kerít hatalmába. Ott mindenki magányos. Minél zsúfoltabb az utca, annál inkább. Micsoda paradoxon!
Ilyenkor a szembeáradó tömegből kiemelkedő ismerős arc látványa maga a megváltás. 
- Szia. 
- Szia. 
- Te is? 
- Én is... 
... s már működésbe is lép a rokonlélek-mechanizmus: legalább mi,  Pressburg által bekebelezettek, tartsunk össze! Sajnáljuk egymást, vigasztaljuk egymást, mi, földik!
A mozgóképszínház csupán ürügy az együttlétre, a film (vetítenek egyáltalán valamit?) csak alibi.... a leghátsó sor („intim szféra“) ósdi, elcsépelt csel a kukkolókkal szemben... 
Nos, a történések sora innentől kezdve immár csak álomszerű látomás... megannyi apró, gyengéd mozdulata kéznek, ajaknak... mindenre emlékszem...


_ . _


Epilógus

... Az ÚT két irányba vezet: jobbra és balra. Az elágazás értelme is nézőpont kérdése: az utak itt válnak szét, vagy épp itt futnak össze...
A baj csak az, hogy az IDŐ egyirányú: csakis múlni tud. A múlás ugyanis irreverzibilis.
Na, ezen segít az emlékezet: valóban visszamenni, vagy csak gondolatban – egyre megy. Úgyis csak az számít, ami belül van... örökre befészkelve magát az emlékezet rejtett zugaiba.






 
Kapcsolódó linkek
· Több hír: Arany Opus Díj 2013
· Több hír: szmit


Legolvasottabb hír ebben a rovatban:
Arany Opus Díj 2013:

Jelige: Együtt, egymásért

Hír értékelése
Értékelés: 2.77
Szavazat: 9


Értékeld ezt a hírt:

Kiváló
Nagyon jó
Jó
Átlagos
Rossz

Parancsok

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat

Kapcsolódó rovatok

Arany Opus Díj 2013

Ehhez a hírhez nem lehet hozzászólni.




Web site powered by PHP-Nuke
All logos and trademarks in this site are property of their respective owner. The comments are property of their posters, all the rest © 2005 by me.


Oldalkészítés: 0.16 másodperc