Üdvözöl a(z) SZLOVÁKIAI MAGYAR ÍRÓK TÁRSASÁGA!
Hungarian Slovak 
 FŐOLDAL | TAGJAINK | ALAPSZABÁLY | TISZTSÉGVISELŐK | DÍJAINK | ELÉRHETŐSÉGEINK | SZPONZORAINK |
Opus - szlovákiai magyar írók folyóirata
Arany Opus Díj - főoldal
Jócsik Lajos-breviárium
Díjazottak
Szociális Alap
Opusonline
Szolgáltatások
· Híreink
· Rovatok
· Irodalomórák
· Rendezvények
· Pályázatfigyelő
· Kritikák
· Köszöntők
· Könyvajánló
·Fiatal Írók Köre
· Fiatal Írók Rovata
· Arany Opus Díj
· Jubilánsok
· Hazai magyar Lap-és Könyvkiadók ajánlata
· Képgaléria
· Emlékhelyeink
· Rólunk írták
· Hírek archívuma
· Linkajánló
· Keresés
· Jelentkezési lap
·Választmányi határozatok
Naptár
Március
Vas Hét Ked Sze Csü Pén Szo
  1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30
31  
Szavazás
Mit gondolsz a weboldalunkról?

Nagyon jó!
Elég jó...
Nem elég jó...
Nagyon rossz!



Eredmények
Szavazások

Szavazat 32991
Linkajánló
 Év Irodalmi Alkotása: A hídon át kell menni

Az Év Irodalmi Alkotása Pályázat 2007


A hétköznapok lépcsőit lejártam,
lassan halk közös imává olvadok.
Széthessentett tapsoló zászlók alatt
fölvonulnak a szúrágta holnapok.


Mintha tárogató szólna…
A messzi magányból
pontos érveket hallani.
Szikrázó jégcsapok
fényei közt, dermedezik
a várvavárt tavasz,
amely már rég nem az enyém.
Mellkasomban mázsás
súlyokat cipelek,
mint egykor e vidékhez
örökké hűséges apám
hordozta az árendás földek kínzó verejtékét.
A percek görcsös fájdalmának
a védtelenje vagyok…
A nagy bölcsekkel naponta
megvívom értelmetlen vitáimat.
Belém nőnek ők is,
mint tudatomba a
régi gyümölcsöskertjeim.


Lassan kiszáradó meder vagyok,
de nagy tengerekről szövöm
örök álmaimat,
meg a meredek partokat csapkodó
hullámok fecsegéséről,
fiatal nők barnárapirult
bókfaló vágyairól,
de a remélt villódzó fényeket
fölfalja majd a
mindent beborító homály.
A fölhalmozott, meddő vágyaimat
a lepergő idő oltárára cipelem
örök áldozatként,
a markom görcsös szorításából
kimenekülő végnapjaimat is.
Ott állok majd tisztuló tudattal
azon a mindentelválasztó
hídon, amelyen egyszer
úgy is át kell menni.
A szétmarcangolt álmaimat
a csámborgó szél
szétteríti a
megsebzett csallóközi tájra.
Lassan a lelkem lesz a tenger,
az emlékek hullámzása
a végső menedék.


Széthessentett tapsoló zászlók alatt
fölvonulnak a szúrágta holnapok.
A hétköznapok lépcsőit lejártam,
lassan halk közös imává olvadok.




 
Kapcsolódó linkek
· Több hír: Az Év Irodalmi Alkotása Pályázat 2007
· Több hír: szmit


Legolvasottabb hír ebben a rovatban:
Az Év Irodalmi Alkotása Pályázat 2007:

Daphnis búsongása

Hír értékelése
Értékelés: 4
Szavazat: 1


Értékeld ezt a hírt:

Kiváló
Nagyon jó
Jó
Átlagos
Rossz

Parancsok

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat





Web site powered by PHP-Nuke
All logos and trademarks in this site are property of their respective owner. The comments are property of their posters, all the rest © 2005 by me.


Oldalkészítés: 0.11 másodperc