Az idei év utolsó Opusa az ünnepekre érkezett meg, és aki gyors volt, már a karácsonyfa alatt olvashatta. Sorban a 15-ös szám a Végjátékok című fejezettel indít, ahol elsőkét Csehy Zoltán lírájába tekinthetünk bele. Őt Géczi János Zajtörténet című esszéje követi, majd Kulcsár Ferenc versei sorakoznak. A blokkot Szirmai Péter A másság allegóriája címet viselő novellája zárja.
A következő fejezetben két jubilánssal készült beszélgetést olvashatunk. Az első, az Ősanyák eltörölhetetlen lábnyomai a sárga agyagú mezei utak porában című írásban Keserű József Kovács Magdával, a második, A szakszerűség és a bizalom jegyében… nevet viselő interjúban pedig Sánta Szilárd Alabán Ferenccel beszélget.
A soron következő, Horizontok nevet viselő blokkot Fehér László Franz és a festő című háborúban játszódó története nyitja, majd Veres István versei következnek. Utána ismét egy prózai alkotás, Baka L. Patrik In nomine címet viselő regényrészlete veszi át a stafétát. A fejezet sorát H. Nagy Péter gyűjtéséből származó lírai alkotás zárja, az Árral szemben Anna Quibler tollából.
Az Eredet nevet viselő fejezet egyértelműen a tavaly nyáron debütáló, azonos című filmre utal, melyet három írás is boncolgat; elsőként Nagy Alexandra A bűntény színtere az álom című tanulmánya, majd N. Juhász Tamás Széthulló (álom)világok nevet viselő esszéje. A sort H. Nagy Péter Furcsa Hurkok (Nolan – Escher – Hofstadter) című értekezése zárja.
A Palimpszeszt blokkot András Csaba Három labirintus című tanulmánya nyitja, melyben az író Jorge Luis Borges prózájához javasol egy speciális olvasásmódot. Ezért is viseli az írás Az önreflexivitás alakzatai Jorge Luis Borges prózájában alcímet. A fejezet második, kritikai írása Vilcsek Béla tollából származik, amely Filep Tamás Gusztáv: Tóth László című könyvét helyezi nagyító alá. A kritika az Identitáskeresés és identitásföltárás címet kapta. Harmadsorban pedig ismét egy kritikai írást böngészhet ár az olvasó, jelen esetben a Csanda Gábor elméjében cikázó gondolatokat olvashatjuk. A szöveg a Nyelvi állapotok elnevezést kapta és György Norbert Átmeneti állapot című könyvét vizsgálja.
Az utolsó fejezet a Vizualitás nevet kapta, melyben a sort Heszky András tanulmánya nyitja meg. Az értekezés a kortárs művészet egyik fenegyerekét Banksy-t mutatja be, aki graffitijeivel vált világszerte híressé. A következő Sütő Csaba András írása, mely a Kommentár és párbeszédkísérlet Gilles Deleuze Bacon-könyvével címet kapta. Végezetül pedig, ahogy az már megszokottá vált, Hushegyi Gábor mutatja be az aktuális számban szereplő képzőművészeti alkotások megálmodóját és elkészítőjét, jelen esetben Pál Ildikó festőt.
A 2011-es év utolsó számának melléklete a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának Tájékoztatóját tartalmazza. A mellékletben olvashatjuk az idei Turczel Lajos-díj átadásának rövid összefoglalóját, valamint a Pegazus pályázatra beérkezett művek értékelését Vida Gergely tollából. Majd Nagy Erika írása repít vissza bennünket a június tizenhatodikai évadzáró könyvbemutató rendezvényére, mely a dunaszerdahelyi Budapest kávézóban zajlott; de betekintést nyerhetünk a fiatalok nyári alkotótáborába is, amelyre a Somorjától nem messze található Keszölcésen került sor. Végül egy rövid írás is helyet kapott, mely a Fiatal Írók Körének révkomáromi bemutatkozójáról tudósít, de nem maradhattak ki az idei Madách-díjasok sem. Valamint megtudhatjuk azt is – aki még nem tudta –, hogy a 2011-es Forbáth-díjat Csehy Zoltánnak ítélték, az Arany Opus-díjat pedig – ahogy tavaly is –, Fellinger Károly vehette át.
(as)