Üdvözöl a(z) SZLOVÁKIAI MAGYAR ÍRÓK TÁRSASÁGA!
Hungarian Slovak 
 FŐOLDAL | TAGJAINK | ALAPSZABÁLY | TISZTSÉGVISELŐK | DÍJAINK | ELÉRHETŐSÉGEINK | SZPONZORAINK |
Opus - szlovákiai magyar írók folyóirata
Arany Opus Díj - főoldal
Jócsik Lajos-breviárium
Díjazottak
Szociális Alap
Szolgáltatások
· Híreink
· Rovatok
· Irodalomórák
· Rendezvények
· Pályázatfigyelő
· Kritikák
· Köszöntők
· Könyvajánló
·Fiatal Írók Köre
· Fiatal Írók Rovata
· Arany Opus Díj
· Jubilánsok
· Hazai magyar Lap-és Könyvkiadók ajánlata
· Képgaléria
· Emlékhelyeink
· Rólunk írták
· Hírek archívuma
· Linkajánló
· Keresés
· Jelentkezési lap
Naptár
November
Vas Hét Ked Sze Csü Pén Szo
  1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30  
Szavazás
Mit gondolsz a weboldalunkról?

Nagyon jó!
Elég jó...
Nem elég jó...
Nagyon rossz!



Eredmények
Szavazások

Szavazat 16164
Linkajánló
 Köszöntők: Ács Margit beszéde Diószegen

Köszöntők
Kedves Írókollégák, kedves Vendégek!

Örömmel fogadtuk el a meghívásukat e díjátadásra, s örömmel képviseljük itt Diószegen a Magyar Írószövetség tagságát, mert ez a jelenlét már semmit sem tartalmaz a béketáborbeli országok írószövetségeinek formális, hivatalos, penzumszerű küldöttségesdijéből. Pedig még annak is volt haszna, az idősebbek emlékezhetnek rá: ha hivatalos anyaországi irodalmárok találkoztak csehszlovákiai magyar irodalmárokkal, az is azt jelentette, hogy magyar írók beszéltek magyar írókkal, még ha ez nem változtatott is sokat az elszigeteltségen. 


Azon sem, hogy igen kevéssé ismerte a magyarországi közönség a magyar nyelvterület íróit, s úgy hiszem, hogy a tájékozatlanság kölcsönös volt, s főleg keveset tudtunk e külön-külön irodalmak és közéletük  belső, szemléleti tagoltságáról, rokon- és ellenszenveiről, pártállás szerinti megosztottságáról. Aztán 1990 után a nyakunkba szakadt a sok megismerni való név, életmű, és mindannyian csak saját pártoskodásunkban mozogtunk otthonosan, a szomszédos országbeli darázsfészkek zavarba ejtettek minket. Rövidesen mégis gyökeres változás ment végbe: legalább az irodalomban valóban nem szabdalják szét a határok a magyar szellemi kincset. A folyóiratoknál teljes természetességgel jelennek meg együtt más-más földrajzi helyen született művek, szándékosan mondom így, és nem a Kárpát medence egészét emlegetem, hiszen a Kortárs rendszeres szerzője volt – e folyóiratnál töltöttem az utóbbi húsz évet, azért példálózom vele – Vitéz György Kanadából és Határ Győző Wimbledonból, a felsorolást folytathatnám. Vagyis mintha a vérkeringés helyreállt volna irodalmunkban, gyógyulunk, s nyilvánvalóan e folyamatnak a része a meghívásunk, az ittlétünk is.
Persze van még gyógyulni valónk. Az erek átjárhatóságát tekintve is, de külön-külön mindegyik testrésznek is. Én azt gondolom, hogy főleg a magyarországi irodalomnak van sok tennivalója saját gyógyulásáért, de feltehetőleg a határon túli kollégáim is azt gondolják, hogy főleg az ő irodalmukra fér rá egy alapos gyógykúra. Hogy különbségek is vannak köztünk, értelmetlen volna tagadni, hiszen közelmúltunk körülményei nem voltak azonosak, ha árnyalatokban tér is csak el, de mégis más-más múlt áll mögöttünk, ebből következően más reflexek, más félelmek, más preferenciák az értékekben érvényesítik a hatásukat. Nekem erről az átlagnál jobb képem lehetett, mert az 1960-as, 70-es, nyolcvanas években kiadóknál dolgoztam, és bőven olvastam a Madáchtól, a Kriteriontól, a Fórumtól érkező kéziratokat. Volt ugyanis egy Közös Könyvkiadás elnevezésű szerződéses kapcsolat országaink között, s akkora értékben lehetett magyarországi könyveket szállítani a magyar kisebbségekhez, amilyen értékben rendeltünk tőlük a kiadványaikból. E könyvrendelésről, gondolom, itt, Szlovákiában, az idősebbekben leginkább egy rossz emlék idéződik fel, mert éppen a tehetséges, új nyelvet beszélő itteni fiatal költők Egyszemű éjszaka című antológiájával esett meg a szégyen, hogy a magyarországi, politikai ízű elutasítás miatt kerültek veszélybe, hurcolták meg őket. Ez a szégyenteljes eset szerencsére kivétel volt: mi, lektorok – hiszen a kiadóknál a cenzorok mellett jól olvasó, jó ízlésű lektorokra is szükség volt – szívesen, készséggel javasoltuk a kéziratokat átvételre. Pedig persze akadtak köztük nagyon gyengék is. Olyanok, amelyek egy elavult írói beszédmód zárványai voltak. S ezek voltaképpen megsejttették velünk, hogy milyen nehéz egy megtizedelt értelmiséggel újrainduló kulturális életben bekapcsolódni a nagyvilág vérkeringésébe, amikor még a saját nyelvterülete vérkeringéséből is kirekesztődött a magyar. Az anyaországi is, szögezzük le, mindannyiunkat veszteség ért, de a kisebbségi magyar irodalmak számára mégis nagyobb erőpróba volt egy igényes, korszerű szellemi életet létrehozni saját megcsapolt erejéből. És elkápráztató névsort lehetne most felhoznom, hogy milyen fényes tehetségek, művek születtek meg ebben a helyzetben: magyarul, de a nagyvilág szellemi áramlataiba illeszkedve. Talamon Alfonz, e most átadásra kerülő díj névadója is közéjük tartozott. Ízig vérig újító, kísérletező, s ilyen értelemben egyetemesen korszerű író volt, de ehhez hozzá kell tennem egy nagyon fontos elemet: kötődését a földhöz, éppen ahhoz a földdarabhoz, amelyen élete zajlott, ahonnan legelvarázsoltabb ötleteit adó tapasztalatai származtak. Két forrásból kell összefolynia a művészetnek: a világra nyitott fogékonyságból és a megélt élethez, a közösségben megélt élethez való józan, természetes ragaszkodásból. Tudom, hogy akik e díjat eddig megkapták, tudják ezt, és remélem, hogy a következő díjazottak is tudni fogják.
Köszönöm, hogy meghallgattak.  
(Elhangzott Diószegen, 2011. május 14-én, a Talamon-díj átadásának ünnepi összejövetelén)   




 
Kapcsolódó linkek
· Több hír: Köszöntők
· Több hír: szmit


Legolvasottabb hír ebben a rovatban:
Köszöntők:

A 75 éves Mács József köszöntése (2006)

Hír értékelése
Értékelés: 0
Szavazat: 0

Értékeld ezt a hírt:

Kiváló
Nagyon jó
Jó
Átlagos
Rossz

Parancsok

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat

Ehhez a hírhez nem lehet hozzászólni.




Web site powered by PHP-Nuke
All logos and trademarks in this site are property of their respective owner. The comments are property of their posters, all the rest © 2005 by me.


Oldalkészítés: 0.12 másodperc