 | Év Irodalmi Alkotása: Jelige: HPA |
 Pusztába kiáltó
fölöttébb furcsán hangzik szátokból
a panasz és a zokszó
ne gyertek vissza, már nem kell
én az úton kaszával járok,
magányom bazilikám
szemünk előtt megbocsájtott szeretet,
temetetlen testekbe kapaszkodik a tekintet,
mindenütt lélekfüst és barázdába öntött vér
faládába égi törvényt rakok,
listákra neveket írok,
suttogva beszélek
a hajnal titkokat szegez a földhöz,
két háború közt fegyvert tisztogattok,
fáradtak vagytok már ti is
csüggedő lélek foszlányaiba öltözve
nyájas szolgák szelíd árnyékot keresnek,
míg Tábor hegyén kifésülik szemükből az álmot
ige igét parancsol,
ember embert
porba borulásig,
porba hullásig
|
|
|
|
| |
| Kapcsolódó linkek |  |
| Hír értékelése | |
| Parancsok | |
|
