| Fiatal írók rovata: Hajdú Katalin versei (mentor: Ardamica Zorán) |
Égből pottyant versek
"Eme versek megírásához nem más adta az ihletet, mint az igaz, tiszta szívből jövő szeretet."
1.
Új életre ébredsz, új élet vár, a küzdelmet megharcoltad már. Legyőztél mindent, mi rabságban tart, s már csendesedni érzed a szélvihart, s könnyűnek érzed a szívedet, ez az út a boldogsághoz vezet.
Tudom, hogy a szívedben hallod a zenét, mitől a vágy benned él. Néha elcsitul, néha felkiált, de akkor is benned él tovább.
Bennünk a szeretet, bennünk a vágy, csak nyisd ki szíved kapuját melyen át egy új élet vár reád. Ha megérted a dallamok üzenetét, meglásd, egy szép új világ tárul eléd.
Üzennek a csillagok, üzen az ég, múlik a bú, a fájdalom a szürkeség, minden mi rossz volt a jónak adja át helyét.
Tárd ki szivedet, engedd az áramlatot, olvassza fel, mi benned rég megfagyott, miként a nap olvasztja a jeget, és úgy érzed majd az egész világ szeret.
2.
Ha bezárod szíved ajtaját, nem tudhatod, mit kínál egy szebb világ. Hajtasz, gyötrődsz, szenvedsz, rémálmokat kergetsz. Beteljesületlen marad minden vágy, ha szív nélkul élsz tovább. Állj meg most! Lazíts egy kicsit! Fogadd el az érzést, mely minden kaput kinyit! Ne félj, ha érzed! Ne ijesszen el! Az idegen érzés a boldogságot hozza el. Éld meg az érzést, mely megnyitja szívedet, fogadd be a szeretetet, mely átjárja egész lényedet. Mert az ember szeretetre született. Szeretetből lettél Te is, és abban kell hogy élj! Szeress mindenkit és önmagadat, mert az életnek értelmet a szeretet ad.
3.
Ha az életben boldog akarsz lenni, tanulj meg szeretni, és mást boldoggá tenni. Ha szeretni tudsz, az már magába boldogság, hidd el a boldogságra nincs más orvosság. Szeresd az embereket, és főleg önmagadat. Lelked egyensúlyáért ez nem nagy áldozat. S ha megtaláltad a helyes utat, most már csak annyit kell tenni. nem vissza nézni, s azon végig menni.
4.
Csendesülj el, pihenj egy kicsit, érezd a szeretet erejét, mely a nehéz helyzeten átsegít. Dobd el az egót, az akaratot, hálás szívvel fogadd mit az ég adott. Örülj, hogy kegyelmében részesített, és kiválasztott téged. Válasz út előtt álsz, most rajtad múlik minden. Képes voltál hallani a szív szavát, ez az út ha göröngyös is, a boldogsághoz visz tovább. Ha az akaratnak hajtasz fejet, és az akarsz lenni mi sohasem lehetsz... küzdhetsz egy életen át. Csak rajtad múlik hogyan tovább. Szabadon választhatsz, mert ember vagy, de vigyázz a tét nagy. Ember, az életed a tét, hát becsüld a szeretet erejét.
5.
Ha megtanulod szeretni önmagad, szereteted másokra is kihat. Szeress! - és szeretni fognak. Mosolyogj sokat, ha viszont akarsz látni mosolygós arcokat. Boldoggá tehetsz másokat, ha boldog vagy. Ne félj megtenni, mit tenned kell! Ha szeretsz az erőd nagy, s ez átsegít minden nehéz helyzeten, mert a szeretet Te magad vagy.
... mert szeretlek
1.
Nem kell nekem senki és semmi ezen a világon, ha te velem vagy. Ezt az érzést mindenkinek kívánom. Szeretem érezni két karod ahogy átölel, kezed simogatását, szived dobbanását mely melegíti a szivem. Szeretnélek gyakrabban látni, s odabújni hozzád, érezni a szeretetet melyben lelkem megnyugvást talál. Egyszóval szeretnék mindent ami te vagy, a lényed az, mi nekem boldogságot ad. S ha vágyaim hiába valók, szeretnélek elfeledni én, s mint bárki más – e földön ha csak annyit jelentenél. De sajnos ez nem így van, ez csupán a látszat, mert szivemben a lényed felébreszti a vágyat. Az érzést melyre már olyan régen vártam, és most nálad megtaláltam.
2.
Újra él a szívem, ezt az érzést neked köszönhetem. A tudat hogy vagy nekem, boldoggá teszi életem.
Nemrég még azt hittem elveszítelek, újra átéltem az érzést, hogy a szivem üres. Nem értem, az üresség ennyire hogy fájhat? Talán mert a szeretet helyére költözik a bánat?
Szeretném örökre érezni, hogy szeretsz, hogy a bánat és a fájdalom egy percre se kapjon helyet.
3.
Nem bírom már tovább, mindig ennyit várni rád. Egyre inkább úgy érzem nem élhetek így tovább. Nem is sejted, hogy a hiányodtól mennyit szenvedek, kerestem már mással ezt az érzést, de nem találtam csak veled.
Te vagy az életem, Te vagy minden ami jó, fölösleges már minden tett és minden szó.
Ezt a harcot én most mégis feladom, de a döntés jogát neked megadom. Tudom, nem vagyok több egy porszemnél, s számodra sem vagyok több a rokonszenvnél. Ha mást választasz mert én nem sokat jelentek neked, igérem tiszteletben tartom döntésedet.
4.
Szeretnék a karjaidban újra elolvadni, szeretném, ha az érzéseimnek nem kellene határt szabni. Szeretnék minden veled töltött percet kábulatban megélni, s közben nem gondolni semmire, csak a pillanatnak élni. Szeretnék reggelente melletted felébredni, átélni a boldogságot, s látni a szemed nevetni.
Kora reggel mikor felkel a nap, s az arcomra csókot adsz, s este ha nyugovóra tér, szeretnék hozzád odabújni én. Boldog lennék mint a madár, mely szabadon száll odafenn a gyönyörű kék égen, s ha te is szeretnéd, így élhetnénk boldogságban szépen.
5.
Este ha lefekszem, imádkozom a jó Istenhez, hogy legyen melletted, vigyázza minden lépésedet, és adjon neked az életben boldogságot és örömet, hogy megtaláld a lelked nyugalmát, mivel megérdemled, kijár neked a boldogság.
Tudnod kell, hogy a szívem téged szeret, de velem vagy nélkülem – nekem mindegy, csak a szived boldog legyen, úgy válassz, hogy téged boldoggá tegyen.
Hajdú Kata verseiről
Bár a két ciklus az alkotás kezdeteinek szinte összes gyermekbetegségében szenved, ezek öncélú felsorolása demotiváló lehetne, így ettől most eltekintek. Egy esetleges személyes konzultáció alkalmával a problémák részletes megvitatása konkrét szövegrészek elemzésével azonban megkerülhetetlen. Kijelenthető, hogy az alkotások éretlenek, kidolgozatlanok, kompozíciójuk sem mindig logikus, a verstan és képalkotás terén elemi problémák mutatkoznak. Épp kiküszöbölésük lehetne az elsődleges cél. Ezzel szemben felismerhető az a szerzői szándék, mely szerint a két azonos témájú ciklus elkülönül. Az első a szerelemről és szeretetről általában szól – elég közhelyesen –, míg a másik egy konkrét kapcsolatra reflektál. Utóbbi a jobb, mégpedig azért, mert őszintébb,életszerűbb, látni valóan nagyobb hatással bír magára a szerzőre is, több benne a fantázia, az élmény. A frázisok mellett van valamilyen bája, hitele a naiv megszólalásnak és az őszinteségnek, amely valószínűleg a megnyilatkozás kényszeréből fakad. Itt látom a javíthatóság lehetőségét, hiszen ez a megnyilatkozás-kényszer még ösztönös, ezt lenne jó tudatossá tenni. Ehhez elsősorban a kompozíció és a versnyelv formálásának elsajátításán át vezet az út, ami véleményem szerint személyes megbeszélés és konkrét, közös szövegelemzés függvénye lehet. Már az esetleges vitás kérdések vagy az esetleg kellemetlennek minősülő kritika miatt is. Tehetségről vagy a költői fejlődés távlatairól csupán ennyi szöveg ismeretében nem bocsátkozom jóslásba, minden lehetőséget nyitottnak tartok az egyébként költészetnek még nem mondható kísérletek negatívumai ellenére is.
Ardamica Zorán
|
|
|
|
| |
Kapcsolódó linkek | |
Hír értékelése | |
Parancsok | |
|