1901. márc. 14-én szül. Nyitraújlakon Esterházy János gróf, politikus, publicista, Esterházy Lujza öccse (megh. Mírov, 1957. márc. 8.), a két vh. közti csehszlov., ill. II. vh. alatti szlov. magy. történelem jelentős személyisége, a II. vh. után a csehszlov. magyarság elleni bosszúhadjárat mártírja. A gimnáziumot és a kereskedelmi akadémiát Bp.-en végezte, ahonnan hazatérve gazdálkodni, ill. politizálni kezdett, 31 évesen lett az Országos Keresztényszocialista Párt elnöke, továbbá parlamenti képviselője, 1936-tól pedig az Egyesült Magyar Párt ügyvezető elnöke volt. Szlovákiában maradt Csehszlovákia 1938-as felbomlása, ill. az első Szlovák Köztársaság megalakulása után is, mint a Magyar Párt elnöke egyedüli magy. képviselője volt a szlov. parlamentnek, s jelentős érdemeket szerzett a megkisebbedett számú szlov. magyarság elemi létérdekeinek képviseletében, s következetes antifasiszta magatartásával és politizálásával többek közt elérte, hogy a szlov. magyarság nem hódolt be a nemzetiszocialista eszméknek. Esterházy 1942 május 15-én a szlov. parlament egyedüli képviselőjeként nem szavazta meg a zsidók deportálásáról szóló törvényt, de később is számos humanitárius, ill. zsidómentő akcióban vett részt. 1945 után letartóztatták, a Szovjetunóba hurcolták, távollétében koholt vádak alapján , 1947-ben, halára ítélték. A gulág lágereiből 1949-ben már nagybetegen hozták haza, ítéletét kegyelemből életfogytiglani börtönre változtatták, végigjárta Csehszlovákia börtöneit, s azok egyikében, Mírovban szenvedett ki ötvenhat éves korában. Politikusként a parlamentben Kassa képviselője volt, de szinte nincs szlovákiai (magyarok lakta) település, különösen a II. vh. idején Szlovákia területére esők között, ahol ne fordult volna meg. Publicisztikáját, előadásait, parlamenti és nyilvános felszólalásait a keresztényszocialista értékek következetes képviselete, a kisebbségi magyarság elkötelezett védelme jellemzi. Életének, életművének kutatása, értékelése csak 1989 után kezdődhetett meg, azóta a következetes humánum, a bátor, saját érdekeit elvszerűen védelmező, de szélesebb távlatokban más nemzetekkel, népekkel toleráns, s azokkal összefogást sürgető kisebbségi-emberi magatartás emblémájává vált mind a szlovákiai magyarok körében, mind Magyarországon. Az áttörést Molnár Imrének az 1989. nov. 17-i vágsellyei értelmiségi fórumon elhangzott Esterházy-előadása jelentette, majd, rá egy évre, 1990 novemberében Pozsonyban az Esterházy emlékére a Szent Márton-székesegyházban magyar nyelven celebrált nagyszabású mise, ill. az ezt követő Esterházy-tanácskozás jelentette. Attól kezdődve egyre sűrűbben kerülnek megrendezésre a vele kapcsolatos megemlékezések, emlékestek, előadások, ill. kerülnek átadásra a nevéhez kötődő tisztelgő létesítmények, alkotások. Azt a napot, május 15-ét, melyen Esterházy a fasiszta szlovák parlamentben megtagadta a zsidótörvény megszavazását, a szlov. magy. pol. pártok parlamenti csoportja a szlov. magyarság emléknapjává nyilvánította, amikor is a szlov. magyarság érdekeiért kiálló személyeknek 1994 óta minden évben Pro Probitate Helytállásért Díjat adományoznak (ezt elsőként in memoriam Esterházy János kapta meg). Írásaiból, beszédeiből Cselekedjünk mindnyájan egyetértésben és szeretetben címmel 1992-ben, A kisebbségi kérdés címmel 2000-ben jelent meg válogatás. Molnár Imre (Esterházy János, 1997) és Balassa Zoltán (Pilóta a viharban. Gróf Esterházy János és kora, 1994) monográfiát írt róla, s nagyrészt róla szól nővére, Esterházy Lujza Szívek az ár ellen (1991) c., eredetileg Párizsban, franciául megjelent emlékirata. Személyéről emlékkönyv (Esterházy János Emlékkönyv, 2001) és életrajzi dokumentumkötet jelent meg (Kegyelem életfogytig, 2008), Ébert Tibor (Esterházy, Jókai Színház, 1993), valamint Siposhegyi Péter (Hantjával sem takar, Boráros Imre előadásában, 2007) drámát írt róla. 1991-ben Bp.-en Esterházy János Emlékbizottság alakult, s ugyanezen időtől minden évben sor kerül az Esterházy János Emlékünnepség megrendezésére, az egykori bp.-i, Szép utca lakása falára elhelyezett emléktáblája megkoszorúzására (Nagy János munkája), valamint az Esterházy János Emlékérem átadására. Pozsonyban Esterházy János Közművelődési Klub, továbbá Esterházy János Cserkészcsapat alakult. A mirovi börtöntemetőben 1998-ban avatták fel jelképes síremlékét, 2005-ben Búcson emlékparkot neveztek el róla, s felavatták mellszobrát (Gáspár Péter alkotását), s ugyanebben az évben a csúzi kastélymúzeumban felavatták Szelekovszky Magdolna Esterházy-kerámiaszobrát, mely alkalomból Esterházy Emlékünnepséget rendeztek ugyanitt. Halála 50. évfordulója alkalmából a 2007-es esztendőt Esterházy Emlékévvé nyilvánították, s ez alkalomból Gróf Esterházy János szellemi öröksége a mai felvidéki magyarság körében címmel történésztanácskozást tartottak Párkányban, s felavatták a Buják Vince fafaragó Esterházy-emlékoszlopát. 2008-ban az Európai Parlament brüsszeli épületének azon folyosóján, ahol a Magyar Koalíció Pártjának irodája található, Esterházy-emlékhelyet alakítottak ki, és elhelyezték a mártír politikus fényképét.
