1868.ban, négyéves korában, apja halála után, anyjával Felsőgellére költözött Erdélyi Pál (Sárospatak, 1864. febr. 12. – Bp. 1936. máj. 5.) irodalomtörténész, Erdélyi János fia, Erdélyi Zsuzsanna és T. Erdélyi Ilona apja. Gimnáziumi tanulmányait 1874-ben a komáromi bencéseknél kezdte, 1878-ban Budán folytatta, s Bp.-en végezte az egyetemet is, melynek befejezése után könyvtáros ugyanitt, ill. Kolozsváron, ahol később, majd ezt követően Szegeden egyetemi tanár. 1920–1929 között Komáromban, ill. Ekelen élt (a faluhoz tartozó Viharos pusztán volt birtokuk, az 1860-as években épült neoklasszicista Erdélyi-kúria ma is áll). Komáromban tevékeny részese a helyi kulturális életnek, dolgozott a Jókai Egyesületben, kivette részét az 1925-ös Jókai-centenárium megszervezéséből. A régi magy. ir. kutatója, könyvet írt Fáy Andrásról, Balassi Bálintról, a 16–17. századi magyar énekeskönyvekről? egyik legfontosabb munkája: Jókai útja Rév-Komáromtól Pestig, a bölcsőtől a babérig (1939, új kiadása: 1997). | |
|
