1814. ápr. 1-jén Kiskaposon (ma: Nagykapos része) szül. Erdélyi János költő, irodalomkritikus, esztéta, filozófus, népköltészeti gyűjtő és kutató, művelődésszervező, Erdélyi Pál apja költő, Erdélyi Zsuzsanna és T. Erdélyi Ilona nagyapja (megh. Sárospatak, 1868. jan. 23.), a a 19. sz.-i magy. irodalom, művelődés és szellemi élet jelentős alakja. Iskoláit szülőhelyén kezdte, majd 1824-ben a sárospataki kollégiumban folytatta, s itt végezte a jogot is 1837-ben. Közben 1833–1834-ben Cselejen, 1835–1839 között pedig Berzétén volt nevelő. Jelentős lapokat szerkesztett Pesten, a kor legjelesebb tudományos-irodalmi társaságainak tagja volt, alapvető jelentőségű népköltészeti gyűjtést szervezett és folytatott, ugyanilyen fontos irodalmi, esztétikai, foilozófiai, drámaelméleti tanulmányokat folytatott, 1851-től a sárospataki ref. főiskola filozófiatanáraként működött. Szlovákiában főleg szülővárosában, Nagykaposon ápolják emlékét (szülőháza a kat. templom közelében, a mai Kiskaposi utcában állt), 1968-ban a városban utcát neveztek el róla? a református templom falán 1894 óta emléktáblája látható, 1964-től Erdélyi János Napokat szerveznek, 1965-ben Erdélyi János-kiállításra került sor, Erdélyi-emlékszobát rendeztek be, 1968-ban szobrot kapott (Nagy János munkája), Erdélyi János Alapiskola (1995-től) és Erdélyi János Vegyeskar működik, Erdélyi János és kora címmel 2008-ban vetélkedőt szerveztek a diákok számára. A város fontos 20. sz.-i művelődésszervező személyisége, az Erdélyi János-kultusz generátora, Géczi Lajos két kiadványban is foglalkozott a költő-filozófus életművével, emlékével (Erdélyi János,1968; Erdélyi János emlékezete, 1989).
